Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-432

CDXXXII. SZÁM. s 87 cselekmény belső jelentőségének talán jobban megfelelő, de idegenszerűbb kifejezéssel felcserélni nem akarja s mert súlyt fektet arra, hogy az előzetes hagyatéki tárgyalás után hozott birói határozat meg legyen különböztetve attól a határozattól, meiylyel a bíróság az öröklés utján szerzett jög valóságát ex primo decreto igazolja (örökösödési bizonyítvány, jav. 99 — 104. §§.). A 73. §. meghatározza az átadó végzés positiv előfeltételeit és lényeges tartalmát A 74. §. utal azokra az egyes kérdésekre, melyek ha nem is oldattak meg egyezség utján, nem akadályozzák az átadó végzés meghozatalát. Ily kérdések különösen azok, a melyekkel a 78—82. §-ok foglalkoznak. ' E mellett a javaslat a lehető félreértések elkerülése végett szükségesnek látta kifejezetten kimondani, hogy a mennyiben csupán a hagyaték kiegészítésének kérdése marad megoldatlanul, ez a körülmény az átadási végzés meghozatalát nem akadályozza, ha maga a jogutódlás, valamint a hagyatéki vagyonban való részesülés mérve és aránya s az örökösödési eljárás keretébe tartozó egyéb kérdések tisztában vannak. A 75. §. megszabja az időpontot, melynek bekövetkezése előtt a biróság átadó végzést nem hozhat. Az eljárás nyilvánosságának megóvása, valamint a hagyatékra vonatkozóan támasztható igények eltitkolásából vagy más okra visszavezethető mellőzéséből keletkezhető bonyodalmak elkerülése végett ugy kellett meghatározni az örökösödési eljárás befejezésének minimalin időpontját, hogy minden crdekeltnek az örökhagyó elhalálozásától számítva annyi idő álljon rendelkezésére, a mely alatt —a rendes viszonyok közt—az öröklés esetének beálltáról, valamint az igénye alapját^ képező* körülményekről tudomást szerezhet. Az erre vonatkozó szabálytól csak akkor van eltérésnek helye, ha az öröklésnek legegyszerűbb és legtisztább esete, a lemenők Örökösödése forog fenn s az öröklés kérdése annyira tisztán áll, hogy alig lehet vélelmezni, hogy a kipuhatolt örökösökön kivül mások is hivatvák az öröklésre. A 76. §. az átadó végzés foganatosításáról intézkedik. A fentebbi §-ok többi tartalma megfelel az eddigi törvények intézkedéseinek (1868. évi LIV. 586., 1877 : XX. t.-cz. 254. §.), melyeknek hézagai különösen annak szabatos meghatározásával lettek kitöltve : mily módon fejeztetik be az örökösödési eljárás az ingó hagyaték azon része tekintetében, mely a biróság tényleges rendelkezése alatt áll. A mi a kiskorúak és gondnokság alá tartozók jutalék-részét illeti, erre nézve főleg azért forog fenn a szóban forgó intézkedés szüksége, hogy jelezve legyen az időpont, a melyben a gyámhatósági kezelés rendszerint kezdetét veszi. 77. §. A 77. §. tárgyazza a javaslat egyik lényeges újítását: a részleges hagyaték-átadó végzést. A javaslat megengedi, hogy az átadás a hagyaték egy quantitativ részére szorítkozhassak: ha erre a részre nézve vitás kérdés fenn nem forog s ha a hagyaték többi részére nézve felmerült s perenkivüliu ton el nem intézett vitás kérdésnek későbbi megoldása a vita tárgyává nem tett jogra többé befolyással nem lehet. Ilyenkor semmi sem áll útjában annak, hogy a hagyatéknak a vitás kérdés által nem érintett részére nézve az Örökösödési eljárás befejeztessék s hogy az^ennek a résznek megfelelő hagyatéki vagyon jogi forgalmának alaki akadályai megszüntettessenek. Szükséges azonban, hogy ennek csak azokban az esetekben legyen helye, a midőn a hagyatéki vagyonnak a vitás és nem vitás igények szerint való mennyiségszeríí megkülönböztetése minden aggály nélkül eszközölhető s midőn az átadás tárgyává tett vagyonrésznek jogi önállósága minden kétséget kizáróan megállapítható. Ehhez képest a 77. §. taxatíve sorolja fel a részletes hagyaték-átadás eseteit.