Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
CDXXXII. SZÁM. 85 nyesitse az örökösök ellen, — a mi természetesen ue m akadályozná az ingatlannak az örökösök részére örökösödés czímén való átadását. Nem volna azonban helyes és méltányos ezt a szabályt akkor is alkalmazni, ha az ingatlan az igényli) harmadik személy birtokában van, midőn tehát vélelmezhető, hogy az igény jogos alapon nyugszik. Ilyenkor ugy à harmadik személy érdekének megóvása, mint pedig a telekkönyvi állás mielőbbi helyrehozása és az anyagi jogállással meg nem egyező telekkönyvezésből eredhető bonyodalmak elkerülése szempontjából módot kell nyújtani, hogy az igénylő harmadik személy még az átadás előtt s a kérdéses ingatlan átadását felfüggesztő hatálylyal érvényesíthesse jogát. E végből a javaslat a perreutasitáshoz hasonló eljárást rendel, egyúttal azonban arról is gondoskodik, hogy a tulajdoni jog érvényesítése végett záros határidőt kitűző végzés kézbesítése körül felmerülhető nehézségek ne hátráltassák az ügy befejezését, valamint hogy a többi hagyatéki vagyontárgyakra nézve a részleges átadás akadálytalanul megtörténhessék. 71. §> A gyámhatóság természetszerű hatáskörének épségben tartása végett mellőzhetlenül szükséges, hogy a tárgyalás során létrejött egyezség az atyai hatalom, gyámság és gondnokság alatt álló érdekeltek jogainak megóvása szempontjából a gyámhatóság jóváhagyása alá terjesztessék; mert a gyámhatóság csak igy gyakorolhat döntő befolyást az örökösödési eljárásnak a felek akarat-elhatározására visszavezetendő fejleményeire, a mennyiben ezek a gyámhatóságnak alávetett személyek jogkörét érintik. ' E végből az iratokat a kiskorúak -- vagy gondnokság alatt állók személyére nézve illetékes gyámhatósághoz kell áttenni, mert csakis ez a gyámhatóság ismeri az illető kiskorú vagy gondnokolt személyi és vagyoni viszonyait és mérlegelheti azokat az előnyöket vagy hátrányokat, melyek az egyezségből a kiskorúra vagy gondnokoltra haramiának. Hogy melyik az illetékes gyámhatóság, az a legtöbb esetben az örökösödési tárgyalás folyamán meg lesz állapitható a kiskorúak és gondnokoltak képviselőinek bemondása alapján, annyival is inkább, mert ezeknek képviselői minőségét túlnyomó részben még a hagyatéki tárgyalás megtartása előtt az illetékes gyámhatóság vette tudomásul vagy erősítette meg, avagy ezzel a minőséggel az illetőket épen az illetékes gyámhatóság ruházta fel. Ha az egyezséghez több gyámhatóság jóváhagyása szükséges: akkor szerfelett hosszadalmassá válnék az eljárás, ha mindenik gyámhatósághoz külön kellene az iratokat áttenni, vagyis ha mindenik gyámhatóság a saját hatósága alá tartozó érdekeltekre vonatkozó határozat meghozatala után a közjegyzőnek és nem a másik gyámhatóságnak küldené meg az iratokat. Ez okból ugy kellett rendelkezni, hogy a közjegyző ily esetben csak az egyik gyámhatóságnak ; küldje át az iratokat s egyúttal megjelölje azokat a további gyámhatóságokat, a melyekhez az iratok közvetlenül átteendők lesznek. E mellett meg kellett engedni azt is, hogy a felek kérelmére a közjegyző egyidejűleg tegye át az iratokat a gyámhatóságokhoz,—még pedig az egyik gyámhatósághoz eredetiben, a többi gyámhatóságokhoz pedig a felek költségén elkészítendő másolatban. Lehetnek azonban esetek, midőn a gyámhatóság illetékességének megállapításánál döntő körülményeket nem fog lehetni a hagyatéki tárgyalás során tisztába hozni. Ilyenkor az eljárás minél gyorsabb befejezéséhez fűződő érdek megköveteli, hogy az egyezség sorsa ne maradjon függőben mindaddig, mig az illetékes gyámhatóság kipuhatolható lesz, hanem hogy az egyezséget ahhoz a gyámhatósághoz lehessen jóváhagyás végett áttenni, melynek területkörében a hagyatéki biróság illetékességének megállapításánál alapul vett község fekszik. Az, hogy az iratoknak a gyámhatósághoz szükséges áttétele iránt a biróság közvetítése nélktil a kir. közjegyző intézkedjék, az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása végett s^sztiéges.
