Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-432

CDXXXIi. SZÁM. 77 helye, ha azok az örökösök,, a kiknek érdekében a szóban forgó értékek hatósági őrizetbe adása szükséges, valamennyien kiskorúak és atyai hatalom alatt állanak; mert a drágaságok és ékszerek megőrzésének joga az atyát csupán saját gyermekeivel szemben illeti meg. Ha tehát az atyai hatalom alatt álló kiskorúakon kivtíl más kiskorú vagy gondnokoltak avagy a 2. §. szerint a törvény különös oltalma alatt álló más személyek is vannak érdekelve : ezek érdekének megóvásáról csak ugy lehet gondoskodni, ha az ékszerek és drágaságok a leltárral együtt beküldetnek és hatósági őrizet alatt maradnak az atyai hatalom alatt állók részének elkülönítéséig s erre a részre vonatkozóan a gyámhatóság intézkedéséig.f HATODIK FEJEZET. À hagyatéki tárgyalás. 50—56. §. A javaslat 50 — 56. §-ában a hagyatéki tárgyalásra vonatkozó általános rendelkezések vannak összefoglalva. Az 51. §. a fennálló joggal egyezően kimondja, hogy a hagyatéki tárgyalást a közjegyző vezeti, a kinek a hagyatéki bírósághoz való viszonya a kiküldött (megbízott) fogalma szerint van meghatározva; — de mellőzi az 1886. évi VII. t.-cz. 30. §-ának második bekezdésében és a 34. §. zársoraiban foglalt azt a rendelkezést, hogy a tárgyalás kivételesen a járási szolgabíróra, s esetleg a községi elöljáróságra is bizható ; — mert a javaslat elvi álláspontja azt hozza magával, hogy az örökösödési ügy érdemleges elintézésére közvetlen befolyással bíró hatósági cselekményeket igazságügyi közegek teljesítsék és mert azok a körülmények, melyeket az idézett törvény-szakasz a kivételes intézkedés indokául felhoz, nem birnak elég súlylyal, hogy a felállított szabálytól való eltérést igazolják. Ugyanis a közjegyző késedelmes eljárásával szemben elegendő biztosítékot nyújt a bíróság felügyeleti joga, a melynél fogva a közjegyzőt a megbizás teljesítésére kitűzött határidőnek megtartására pénzbírsággal szoríthatja (1886 : VII. t.-cz. 34, §.). A helyi távolság nem jöhet figyelembe, mert a tárgyalás nem szükségszerűen a helyszínen tartandó meg és mert a javaslat 117. §-ában foglalt díj fokozat akként van megállapítva, hogy a helyi távolság tekintetében fenforogható különbségek is méltányosan kiegyenfittessenek. A hagyatéki vagyon csekélysége pedig azért sem vehető számításba, mert a 100 ttot meg nem haladó hagyatékoknál a közjegyzőt díj nem illeti (117. §.). Hogy pedig a hagyatékot esetleg a bíróság is tárgyalhassa, azért nem kívánatos, mert a birói teendők lehető kevesbitésének igazságügy-politikai szempontja azt hozza magával, hogy a birói közreműködést feltétlenül nem igénylő perenkivüli teendők a birói szervezeten kívül álló közegekre legyenek bizva s mert a minden tekintetben megszilárdult közjegyzői intézmény elég biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a tárgyaló közegnek a javaslatban contemplait kizárólagossága nem fogja veszélyeztetni a tárgyalás keretébe utalt cselekményekhez ftíződő jogi érdekeket. . A tárgyalás helyének kötelező megszabása sok esetben jelentékeny gyakorlati nehézségekbe ütközhetik s ugyanazért a javaslat a concret esetben fenforgó körülményektől teszi függővé, vájjon a tárgyalás a közjegyző székhelyén vagy ha a közjegyző hatásköre több járásbíróság területére terjed ki, az illetékes járásbíróság székhelyén avagy a helyszínén tartassék-e meg? Kivételnek csak akkor van helye, ha a hagyatékhoz oly ingatlan tartozik, melynek tulajdonjoga nincsen az örökhagyó javára telekkönyvezve s a melyre nézve az örökösnek tulajdoni joga a tényleges birtoklás alapján bej egy ezhetŐnek mutatkozik; mert ily esetben elkerülhetetlen, hogy azok az adatok, melyek az 189a: XXIX. t. ez. és az abban hivatkozott törvények értei-