Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
74 CDXXXII. SZÁM. vonatkozó fogalmazványt aláirtak : akkor a 30. §-nak megfelelő tájékozást az írásbeli feljegyzés kihirdetése pótolhatja. Ily esetben tehát a tanuk kihallgatása csak akkor eszközlendŐ, ha a 33. §. előfeltételei forognak fenn. Az 1877. évi XX. t.-cz. 228. §-a szerint a biróság, mely a végrendeletet kihirdette, abban az esetben, midiin kiskorú örökösök maradtak, a végrendelet hivatalból hitelesített másolatát az illeti» községi elöljáróságnak küldi meg s a községi jegyző ezt a másolatot a halálesetfelvételnek a gyámhatóságot illető s egyelőre visszatartott példányához csatolja és csak ezután terjeszti be a haláleset-fel vételi ivet a gyárahatósághoz. Ennek az intézkedésnek értelme abban áll, hogy a községi jegyzőnek módjában legyen a végrendeletben netán nevezett gyám vagy gondnok nevét megtudni és annak nevét a haláleset-felvételi ivnek a gyámhatóság részére szóló példányába bevezetni. Tekintve azonban, hogy ez az eljárás gyakran jelentékeny késedelmet okoz s hogy a gyámhatóság alá tartozó személyek érdeke sérelmet szenvedhet, ha a gyámhatóság csak későn szerez tudomást az örökhagyó elhalálozásáról s e miatt a kiskorúak s a gondnokság alá tartozó személyek jogainak megóvását czélzó lépéseket annak idején meg nem teheti ; tekintve másrészt, hogy a gyám és gondnok ajánlására vonatkozó nyilatkozatok (17. §.), melyek a végrendeletben foglalt eltérő rendelkezés folytán csak ritkán és csak részben fognak tárgytalanná válni, a végrendelet kihirdetése előtt is vehetők ki, valamint a hogy a rendelt gyám és gondnok nevének a haláleset-felvételi ivbe bevezetését a gyámhatóság is eszközölheti: a javaslat 20. §-a akként intézkedik, hogy a haláleset-felvételi ivnek a gyámhatóság részére szóló példánya a végrendelet kihirdetése előtt s a járásbíróságnak szóló példánynyal egyidejűleg küldessék meg a gyámhatóságnak, — a 34. §. pedig azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a biróság közvetlenül a gyámha|óságnak küldje meg a kihirdetett végrendelet hivatalos másolatát. Egyebekben a javaslatnak ezen fejezet alá foglalt rendelkezései, nevezetesen a javaslat 28., 29. és 34. §-ai megfelelnek az 1868. évi LIV. t.-cz. 565., 566. és 567. §-aiuak. Megjegyzendő még, hogy a 34. §. nem érinti azokat a különös szabályokat, melyek a végrendelkező személyi minőségére vagy a végintézkedés czéljára való tekintettel azt rendelik, hogy a biróság a végrendeletet bizonyos hatóságokkal közölje. Ilyen pl. az 1881. évi június 18-áu 14507. szám alatt kibocsátott igazságügyministeri rendelet, mely szerint a közintézetek részére tett hagyományokról a közalapítványi ügyek igazgatósága a végrendelet idevonatkozó kivonatának áttételével értesítendő, a római kath. lelkészek és segédlelkészek végrendeleteinek hiteles másolata pedig az egyházmegyei hatóságnak megküldendő. ÖTÖDIK FEJEZET. Á leltározás. 35. §. Az örökösödési eljárás anyagi alapját a hagyatéki vagyon valósága szolgáltatja. Ehhez képest a tulajdonképeni örökösödési eljárás első cselekményét a hagyatéki vagyon cselekvő és szenvedő elemeinek részletes összeírása, vagyis a leltározás képezi. Minthogy pedig a hagyatéki leltárra rendszerint csak akkor van szükség, midőn az Örökösödési,, eljárás megindításának és lefolytatásának törvényszabta előfeltételei fenforognák: e §. akként intézkedik, hogy a biróság rendeletének bevárása nélkül a leltár csak azokban az esetekben veendő fel, a melyekben feltétlen hivatalból való eljárásnak van helye s hogy minden más esetben csak a biróság rendeletére történhetik meg a leltározás.
