Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-432

CDXXXII. SZÁM- 71 csak abban az esetben ismerhető el, ha e tekintetbén a két állam közt kölcsönösségen alapuló szerződési viszony jött létre, vagy a viszonosságot biztosító gyakorlat áll fenn, :

*~*valamint kétségtelen, hogy viszont a hazai bíróságnak illetékességét magyar honosnak a külföldön hátrahagyott ingó hagyatékára nézve — csak arra az esetre lehet fentartani, ha a különleges nemzetközi viszony az illetékesség gyakorlásából eredő jogok érvényre jutását lehetővé teszi, HARMADIK FEJEZET. A haláleset felvétele. 9-23. §. Az örökösödési eljárás előkészületi cselekményei közt első helyen áll a haláleset felvétele. Az elhalálozás valósága elengedhetetlen alaki előfeltétele és alapja az Örökösödési eljárásnak. Szükséges tehát, hogy mindenekelőtt az elhalálozás ténye és ideje állapittassék meg. A haláleset felvételének czélja ezenfelül mindazoknak az adatoknak kipuhatolása és összegyűjtése, a melyekből a biróság az elhalt személy és hátrahagyott vagyonának viszonyait előzetesen megismerheti s a melyeket a további törvényszerű eljárásra nézve kiindulási pontul választhat. Ugyanazért a javaslat 11. §-a szerint akkor is szükséges a haláleset bejelentése és felvétele, ha a feltétlen hivatalból való eljárás eseteinek egyike sem látszik fenforogni. A haláleset bejelentésének és felvételeinek módozatait a javaslat nagyrészt az eddigi törvények idevágó rendelkezéseinek átvételével szabályozza. A javaslat 9. és 10. §-a, továbbá a 12. §. két első bekezdése, a 13., 14. §., a 15. §. második bekezdése, a 17. és i&. §. lényegileg megfelel az 1877 : XX. t.-cz. 220., 221., 222., 224., 226., 228. és 230. §-ainak, — a javaslat 16. §-a pedig részben folyománya az 1874: XXXIV. t.-cz. 37., az 1874: XXXV. t.-cz. 22. és az 1886. évi VII. t.-cz. 14. és 15. §-ában foglalt rendelkezéseknek. A jelentékenyebb módosítások és kiegészítések a következők: A javaslat súlyt fektet arra

r hogy a haláleset felvétele és beküldésére hivatott közegek pontosan teljesítsék ez iránti kötelességüket s ezért szükségesnek tartja, hogy a mulasztó közegre rendbírság alkalmaztassék (19. §.). Az előleges biztosítási intézkedéseket, melyeknek szüksége gyakran közvetlenül az örökhagyó elhalálozása után s rendszerint akkor áll be, midőn a hagyatéki biróság még nem léphet közbe, a melyeket épen ezért az eddigi jognak megfelelően a haláleset felvételére hivatott közeg teljesít s a melyek tekintetében a kir. járásbíróság még az esetben is rendelkezhetik, ha a további örökösödési eljárásra nem illetékes, — a javaslat a zár alá vétel fogalma alá sorozza, megkülönböztetésül a hagyatéki zárlattól, melyet az egész hagyatéki vagyon rendszeres biztosítása és kezelése szempontjából a hagyatéki biróság rendel cl (Kilenczedik fejezet). — E mellett szükségesnek mutatkozott a zár alá vétel eseteit tüzetesebben meghatározni, a zár alá vétel körül követendő eljárást tüzetesebben szabályozni (15., 19., 20. §.), — és arról is gondoskodni, hogy abban az esetben, midőn a zár alá vétel csupán a kiskorú és gondnokság alatt álló s törvényes képviselővel még nem biró Örökösök érdekeinek biztosítása végett eszközlendő, az Önjögú örököstársak érdeke sérelmet ne szenvedjenek. (14., 15., 21. és 22. §.). A haláleset felvételét teljesitő közeg és a hagyatéki biróság között való érintkezésnek megkönnyítése végett a javaslat 19. §-a kifejezetten kimondja, hogy a haláleset-felvétel annak a járásbíróságnak küldendő meg, a melyhez a község, melyben a haláleset felvétetett, tartozik. Az árról való gondoskodás, hogy a haláleset-felvétel az Örökösödési eljárásra illetékes járásbíróság kezébe kerüljön: az első sorban értesített járásbíróságnak a feladata (22. §.>. "