Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-433
CDXXXílI. SZÁM. ; 125;; sendÖ volt azon átlagos és egységes időtartam, melyre az egyes vasutaknak egy vasúthálózattá aló egyesítése következtében a feltétlen adómentesség engedélyezendő lenne. Ezen időtartam igazságos és méltányos megállapithatása végett számításokat tétettem egyfelől az egyes vonalak hossza, s az adómentességükből még hátrajevő idő alapján, másfelől a befektetett tőkét s a még hátralevő adómentes idő alapján.. Az előbbi számítás eredménye szerint az egész hálózat adómentessége 1893. év végétől zámitva még 22 év 9 hó s 7 napig, a szállítási adótól« való mentessége pedig még 2 év 9 hó és 7 napig tartana, mig az utóbbi számítás szerint szintén az egész hálózat adómentessége ugyancsak 1893. végétől számítva még 23 év 1 hó és 28 napig, a szállítási adótól való mentessége pedig 3 év í hó és 28 napig terjedne. E két határidő keretében az egész hálózat adómentességének egységes időtartama az 1893-ik év végétol kereken 23 év, a szálliMsi adótól való mentességé pedig ugyancsak 1893. év végétől kereken 3 év s ehhez képest az új engedélyokirat 21. §-ában megállapíttatik, hogy az egyes vonalak részére biztosított adómentesség s illetve a szállítási adótól való mentesség az egész vasúthálózatra nézve egyöntetűen 1887. évi január hó l-től számítandó 30, illetve 10 évre adatik meg. 5. Az új engedélyokirat 24. §-a szerint az esetre, ha Szamosvölgyi vasutrészvénytársaság valamely vonalaihoz csatlakozó más vasúttal egyesülne, a kormány jogosítva lesz arra, hogy ezen engedélyokirat határozmányait a beolvadó vasutvonalakra is kiterjeszthesse. Ennek a határozmánynak az új engedélyokiratba való felvételét ugyanazon magasabb állami érdekek indokolják, a melyek a Szamosvölgyi vasut-részvénytársaságnak már tulajdonát képező egyes vonalaknak egy szerves hálózattá való egyesitését szükségessé tették. A szamosvölgyi vasúthálózathoz ugyanis több helyi érdekű vasút csatlakozik s többnek létesítése már is kilátásba van véve, ha már most ezek közül ama vasutvonalak, a melyek a szamosvölgyi vasúthálózat főforgalmi irányálía esnek s annak természetes folytatását, illetve kiegészítő részét képezik, a Szamosvölgyi vasut-részvénytársaság által tényleg megszereztetni fognak, ugy a forgalompolitikai, mint a közgazdasági, tehát a magasabb állami érdekek ezan vasutvonalakkal szemben csak ugy lesznek teljes mérvben érvényesíthetők, ha azok az igazgatás és üzlet, val. minta díjszabás tekintetében a Szamosvölgyi vasut-részvénytársaság jelenlegi hálózatával egyesittetni fognak, vagyis ha a jelen engedélyokirat határozmányai ezekre is kiterjesztetnek. Oly czélból pedig, hogy a kormány az illető vasutak egyesítésére kínálkozó alkalmat kellő időben s gyorsasággal felhasználhassa, az említett jogfentartást már a jelen engedélyokiratba felveendőnek találtam. Ezekben volt szerencsém az új engedélyokirat különleges határozmányait részletesen ismertetni s indokolni ; s e helyt még csak azt kivánom megjegyezni, hogy az új engedélyokiratnak itt külön nem érintett többi határozmányai a régi engedélyokmányokban s függelékben foglalt s illetve a helyi érdekíí vasutak engedélyokirataiba felvétetni szokott határozmányokkal megegyeznek. Miként már fentebb előadni szerencsém volt, az új engedélyokirat a Szamosvölgyi vasutrészvénytársaság egyes vasutvonalainak építésére és üzletére vonatkozó s az 1880: XXXII-ik, továbbá az 1884: XXXIV. törvényekbe beczikkelyezett, végül az 1889: XI. t.-cz. alapján kiadott engedélyokmányok s azok függeléke helyébe lépvén, a törvényhozás engedélyének előzetes kieszközlését az új engedélyokirat kiadására is szükségesnek véltem. E czélból az új engedélyokirat kiadására vonatkozó felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot a beezikkelyezendő engedélyokirat kíséretében oly kéréssel van szerencsém tisztelettel benyújtani, hogy e törvényjavaslatot az előadottak alapján elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1894. évi február hó 25-én. Luhács Béla i. k., kereskedelemügyi m, Jcir. minister. JJL
