Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-432

CDXXXIÍ SZÁM. 97 A §. utolsó bekezdése azt az esetet tartja szem előtt, a midőn nem forognak fenn a zárlat elrendelésének előfeltételei, de a hagyatéki vagyon kiegészítése szempontjából a hagyatéki követelések behajtásának szüksége merül fel. Erre az eshetőségre a javaslat módot nytijt, hogy ez a kiegészítés az örökösödési eljárás folyama alatt megtörténhessék akkor is, ha az érdekeltek nem is jutottak megállapodásra a behajtás módja tekintetében. 91—93. §. A hagyatéki zárlatnak perreutasitás esetén való megrendeléséről intézkedik. * Az 1868. évi LIV. t.-cz. 588. §-a általánosságban azt rendeli, hogy a peressé vált hagyaték biztosításáról — megállapodás hiányában — a biróság gondoskodik. Ez annyit jelent, hogy a biztositás — tekintet nélkül a támasztott igény minőségére — a perreutasitás minden esetében, tehát akkor is eszközlendő, ha a perreutasitott fél nem is valószínűsítette igényének alaposságát. Ennek a szabálynak merev alkalmazása gyakran érzékeny jogsérelemmel és méltánytalansággal jár — s ez arra szolgált indokul, hogy a javaslat a hagyaték biztosítását azokra az esetekre szorítsa, a melyekben vélelmezhető, hogy a támasztott igény jogos alapon nyugszik. A biztositás eseteinek taxativ felsorolása helyett czélszertíbbnek látszik azokat az eseteket fixirozni, a melyekben a biztositás mellőzendő, mert igy szabadabb keze lesz a birónak, hogy a fenforgó eset különös sajátságait figyelembe vegye. Az egyes esetek meghatározásánál a perreutasitás kérdésében irányadóul elfogadott az a felfogás jut érvényre, hogy a perenkivüli eljárásban csak az az igény részesülhet különös előzetes oltalomban, a mely általánosan joghatályosaknak elismert evidens körülményekre támaszkodik. A törvényes örökössel szemben ép ugy nem birhat súlylyal az alakszerű okirattal nem igazolt igény [92. §. a) pont]; mint a hogy nem jöhet különös figyelembe az az igény sem, mely az alakszerű okiratra alapitott joggal szemben a törvényes Öröklésből van leszármaztatva: ha az eljárás során oly körülmények fel nem merültek, melyek az alakszerűén igazolt jogot gyengítik [u. ott b) pont]. Szintúgy kétségtelen, hogy az oly igény biztosításának sem lehet helye, a melyet törvényes öröklés alapján oly törvényes örökössel szemben támasztanak, a ki az öröklési czímen felül az öröklési jog kizárólagosságának alapismérvét: az örökhagyóval való rokonságnak közelebbi fokát kimutatta a nélkül, hogy az örökhagyóval szemben távolabbi rokonsági fokon álló igénylő a törvényes örökösödés rendjében őt megelőző személy jogának megszűntét * valószínűsítené [ugyanott c) pont]. Arról az 57. §. rendelkezik, hogy a ki az Öröklés czímét, azaz a közte és az Örökhagyó közt fennálló családi összeköttetést illetőleg a rokonsági viszonyt sem képes a megszabott módon kimutatni, ugy tekintendő, mint a kinek nincs öröklési igénye. Természetes tehát, hogy az ilyen igénylő nem vehető figyelembe sem a perreutasitásnál, sem a hagyatéki zárlat elrendelésénél. Gyakran oly körülmények forognak fenn, a melyek mellett a hagyatéki zárlatnak a hagyatéki vagyon hasznaira való kiterjesztése harmadik személyeknek a perreutasitás által nem érintett jogát sértheti. így előfordulhat, hogy a hagyatéki vagyon özvegyi joggal vagy másnemű haszonélvezeti joggal van terhelve, mely sem nem vitás, sem a perreutasitás folytán keletkezendő pervita keretébe nem tartozik. De lehetnek esetek» midőn a hagyatéki vagyon hasznainak zárlat utján való kezelése egyáltalán veszélyezteti a felek érdekeit. Ily eshetőséggel szemben lehetővé kell tenni, hogy a biróság a hagyatéki zárlat tárgyi terjedelmét a fenforgó szükséghez képest korlátozhassa s csakis a hagyatéki vagyon állagának biztosítására szóritFÔRENDt IROMÁNYOK. X. 189B—P?. 13