Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-429
CDXXIX. SZÁM. 3 429. szám. (ïLVII. ÜLBS 555. JEGYZŐKÖNYVI PONT») Jelentése a főrendi ház közgazdasági és közlekedési bizottságának a Buniániával 1893. évi deezember hő 2 Iß. kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Az osztrák-magyar monarchia és Rumania között 1886. évben kitört vámháború mindkét állam közgazdasági érdekeit érzékenyen érintette. Különösen sokat szenvedett Rumania és Magyarország majdnem 1000 kilométer hosszú vég vidéki lakosságának közgazdasága. Az ez irányban felmerült és napról-napra intensiv alakban jelentkező' s szerződéses állapotok létesítésére irányuló óhajok nem voltak többé figyelmen kívül hagyhatók s a mindkét kormány által a szerződéses viszony helyreállítása tekintetében nyilvánított készség végre a jelen törvényjavaslattal törvénybe iktatni szándékolt kereskedelmi szerződés megkötését eredményezte. A vámháborúnak kitörése előtt 1885 ben az osztrák-magyar vámterület kivitele 150 millió frankot ért el, mig annak kitörése után a kivitel 1890-ben 52 millió frankra leapadt. Rumania a vámháború következtében nem csak főbb kiviteli ezikkeibeu (a minő a szarvasmarha és sertés) mintegy 10 millió forintnyi veszteséget szenvedett, hanem ezenfelül marha- és sertésállománya annyira leapasztatott, hogy különösen szarvasmarha állományának a vámháború előtti állapotra való visszaállítása évtizedre terjedő intensiv munkát igényel, sőt az állam földmívelő közönségét marha bevitelére is kényszeríti. Kölcsönös méltánylása a két állam közgazdasági viszonyainak, elhárítása azon akadályoknak, a melyeket a vámháború idézett elő s a melyeknek megszüntetésére első lépésnek tekintendő az 1891-ben létesített egyezmény, elősegítette a szőnyegen levő egyezmény létesítését; a mely ha közgazdasági érdekeinket teljesen nem elégíti ki ugyan, mégis a legközelebbi szomszéd állammal a kereskedelmi forgalom terén oly barátságos viszonyt képes elősegíteni, a mely mindkét állam lakosságával megértetendi azt, hogy egymásra utalva az évszázadokon át fennálló s majdnem szétválaszthatlanná vált azonos közgazdasági érdeköknek teszik a legjobb szolgálatot, ha kereskedelmük vezérelvéül lehetőleg a szabad kereskedés elvét tartják szem előtt s annak, a mennyiben lehet, mielőbbi életbeléptetését legalább is a határforgalomban dekretálják. A szőnyegen levő szerződéssel Magyarországnak biztosittatnak mindazon előnyök, a melyeket a német-rumán kereskedelmi szerződés Németországnak biztosított, de kiköttetett abban még az is, hogy Magyarország mindazon kedvezményekben részesül, a melyeket Rumania a jövőben más államnak engedélyezni fog. S ha fentjelzett szabad kereskedelmet ezidŐ szerint teljes mérvben megvalósítani nem lehetett s a szőnyegen fekvő szerződés által Magyarországnak V
