Főrendiházi irományok, 1892. VII. kötet • 361-408. sz.
Irományszámok - 1892-365
24 GCCLXV. SZÁM gekre, jelesen az eddig e czélra szervezetileg keletkezett és az állami költségvetés rendes kiadásai között jelentkezett személyi és dologi kiadásoknál bekövetkező többletre, valamint a telepitvényeknek egyházi, culturalis és közigazgatási közczélokra ingyen átengedendő adományföldek árának legalább részbeni fedezésére forditandók. Ezen tőkére elkerülhetetlen szükség van azért, mert telepitésre alkalmas állami birtokok hiányában, a nélkül a telepités ügye egyáltalán elő nem mozdítható. De különben is nagy előnye van a telepités ezen módjának a kincstári birtokok e czélbóli felhasználásával szemben, miután a telepités ekként bizonyos helyhez kötve nincsen, hanem az oly vidékeken eszközölhető, hol arra a legnagyobb szükség mutatkozik s hol az a legeredményesebben alkalmazható. Egyúttal megfelelő intézkedések által gondoskodni kell arról, hogy a telepállományokkal nyerészkedési szándékból való bárminemű üzérkedés kizárassék s hogy oly telepesek, kik a települést könnyű módon való ideiglenes megélhetésnek tekintik s telepállományaikból csak minél nagyobb hasznot kivannak hüzni, a nélkül, hogy kötelezettségeiknek eleget tennének, telepbirtokukból minél rövidebb idő alatt ismét kimozdithatók legyenek. E czélból voltak a törvényjavaslat 17., illetve 18. §-aiba azon intézkedések felveendők, melyek által az állam által telepitettek telepállományaira az elidegenités és megterhelés tilalmának kikötése mellett, egy meghatározott időtartamra a visszavásárlási jog biztosíttatik, hogy ekként a nyerészkedéssel való eladásoknak és a telepállományok esetleg kevés kézbe való összegyűjtésének eleje vétessék; valamint hogy azon telepesek, kikben a település utján szorgalmas munkássággal való birtokszerzés iránti komoly szándék hiányzik s a kik elvállalt kötelezettségeiknek eleget nem tennének, a lehető legrövidebb birói eljárás mellett telepállományaikból kimozdithatók legyenek. A III-ik részben végre szükséges a létesülő telepitvények alakításának és községgé való szervezkedésének módját és igazgatását szabályozni, illetve a szervezkedés természetszerűleg hosszabb átmeneti időszakában levő telepközség ideiglenes képviseletéről gondoskodni. A községekről szóló 1886. évi XXII. törvényczikk, a községi háztartásra vonatkozó fejezetében (130. §.) intézkedik ugyan az új telepitvények községi adójának mikénti kivetéséről és 152—153. §-aiban meghatározza az önálló külön községgé való átalakulás feltételeit, de nem gondoskodik a telepités utján keletkező önálló új községek alakulási és szervezkedési időszakában való képviseletéről és ügyeinek igazgatásáról. Már pedig a telepités utján keletkező uj önálló községek alakulásukra és szervezkedésükre természetszerűleg hosszabb időt igényelnek, mely átmeneti időszakban szerves községek még nem lévén, hogy ügyeiket mégis maguk intézhessék s azok igazgatására befolyást gyakorolhassanak, szükséges egy ideiglenes képviselet és elöljáróság alakításáról gondoskodni, már azon okból is, mivel az új telepitvények rendszerint több —, gyakran 5—6 szomszédos község összeeső határrészeiből alakíttatván, a telepitvény nem eshet ugyanannyi község illetékessége alá s mert továbbá mielőtt még a telepitvény — határának kikerekitése mellett — szerves községgé alakulhatna, ezt megelőzőleg beáll a telephatár beosztása s a telep felépítésére vonatkozó szabályzat megteremtésének, illetve végrehajtásának, a közös területek mikénti használata szabályozásának, az adományföldek és egyéb közös jövedelmek kezelésének és más közös ügyek intézésének szüksége. Ezek után tiszteletteljesen kérem, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1893. évi április hó 25-én. Gróf Bethlen András s. k. r földmivelésügyi m. Mr. minister.
