Főrendiházi irományok, 1892. VII. kötet • 361-408. sz.
Irományszámok - 1892-404
CDTV. SZÁM. 263 4 képeket illetőleg, jelenlegi képtáraink felhasználása mellett már is oly becses kincset birunk, a mely különösen a műárak jelenlegi alacsony árfolyama mellett, viszonylag nem nagyon jelentékeny költséggel szerves egészszé volna kiegészíthető. Rosszabbul állunk a szobrokkal és alig is számithatunk arra, hogy jelentékenyebb szoborműveket eredetiben legyünk képesek megszerezni. De hisz a felállítandó múzeumnak tulajdonképeni becse, eredetisége és a világ gazdagabb múzeumaival szemben domináló állása nem is az eredeti kincsek megszerzésére, hanem a szisztematikus egésznek rendszeres feltüntetésére volna fektetve, ugy, hogy ha az létesíttetnék, kétségtelenül nemcsak hazai művészetünk emelésére, a műizlés általános fejlesztésére bírna nagy befolyással, hanem a gazdagabb muzeumokkal szemben is számottevő tényezővé válnék. A megejtett számitások szerint 3,600.000 forint költséggel a kor színvonalán álló szépmüvészet-történeti múzeum fel volna állitható. E költségből a mai bérek által fedezhető 400.000 Mon kivül körülbelül 1,100.000 frt az épületekre, a többi pedig egyes műkincsek, esetleg azok másolatainak megszerzésére volna szükséges. E számításoknál a múzeum számára szükséges teleknek költségei figyelmen kivül hagyattak azért, mert ha az állam ily jelentékeny áldozatot hoz arra, hogy Budapestből egy művészi központ teremtessék, méltán lehet elvárni, hogy a város megfejelő telek adományozásával szintén hozzá fog járulni a múzeum felállításához. Másrészt azért sem voltak a költségek figyelembe vehetők, mert azokra nézve a hely meghatározása nélkül még megközelithetőleg sem lehet számítást tenni. Nézetem szerint a szépmüvészet-történeti muzeumot legczélszerübb volna a városligetnek azon részében helyezni el, mely a tavon túl az állatkert felé esik, úgy hogy az a kiállítás alkalmából nyitandó Hungária-útnak baloldalán helyeztetnék el. A költségek fedezését illetőleg ez alkalomból csak annyit vagyok bátor megemlíteni, hogy 1896. évben csak az erről szóló törvény volna megalkotandó, ugy hogy költségek e czímen tulajdonképen csak 1897-től kezdve merülnének fel és azután hat év alatt fedeztetnének, így évek sorozatára megosztva a kiadásokat, a szóban levő jelentékeny alkotás költségei annyival kevésbbé hatnának zsibbasztólag vissza pénzügyi helyzetünkre, mert az országház építésének befejezése után e czélra volnának fordíthatók azon jelentékeny összegek is, melyek most évenkint az országház építésére adatnak ki. Budapesten, 1894. évi január hó 28-án. Wekerle Sándor s. k., minieterélnök.
