Főrendiházi irományok, 1892. VII. kötet • 361-408. sz.
Irományszámok - 1892-387
in CCCLXXXV1I. SZAM. 2'ifc metléklet a 387. számú irományhoz. . Indokolás, a „kereskedelmi viszonyainknak Oroszországgal való ideiglenes rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. Oroszországgal való kereskedelmi viszonyainknak megfelelő alapon leendő rendezése iránt már huzamosabb idő óta folynak a tárgyalások, a nélkül, hogy azok eddigelé befejezhetők lettek yolna. Minthogy továbbá nem is valószínű, miszerint a szóban levő tárgyalások befejezésre lesznek juttathatók, vagy ha ez meg is történnék, a szerződés a törvényhozás által le lesz tárgyalható azon időpontig, midőn Oroszországnak a Németbirodalommal f. é. február hó 10-én kötött kereskedelmi szerződése, melynek életbeléptetésére f. é. mlrczius hó 20 ika van tervbe véve, hatályba helyeztetik; ezen helyzetnek következménye pedig az lenne, hogy az utóbbi szerződésben megállapított számos tarifakedvezmények reánk alkalmazást nem nyernének, és termékeink az Oroszországban eddig élvezett egyenlő elbánást elvesztve, különbözeti bánásmód alá esnének, ezekre való tekintettel annál szükségesebbnek mutatkozik arról gondoskodni, hogy Oroszországhoz való kereskedelmi viszonyunk addig is, mig az emlitett állammal végleges megállapodásra juthatunk, ideiglenesen szabályozzuk, mert az Oroszországgal 1860. szeptember 2/14-én kötött és jelenleg is fennálló kereskedelmi és hajózási szerződésünk XII. czikke részünkre e tekintetben kellő biztositékot nem nynjl és mert már jelenleg is abban a helyzetben vagyunk, hogy azon habár csekélyebb horderejű kedvezmények, melyeket Oroszország a f. évi július hó 12-én hatályba helyezett orosz-franczia szerződésben ez utóbbi államnak nyújtott, reánk ki nem lettek terjesztve. Hogy tehát érdekeinket átmenetileg is a viszonyokhoz mért intézkedésekkel kellően megóvni képesek legyünk, a kormány a bemutatott törvényjavaslattal felhatalmazást kér arra, hogy Oroszországhoz való kereskedelmi viszonyainkat a tervbe vett végleges megállapodás létrejöttéig ideiglenesen rendezhesse, akár a legnagyobb kedvezmény kölcsönös engedélyezése utján, akár egyéb oly intézkedések segélyével, melyek a helyzet alakulásához, képest érdekeink megvédésére alkalmasak és szükségesek lesznek. A törvényjavaslat czélzatára és tartalmára nézve megegyez azon felhatalmazásokkal, a melyeket más államokkal, legutóbb Spanyolországgal szemben az 1893. évi XXXVIII. t.-cz. utján hasonló esetekben a törvényhozástól nyertünk és a felhatalmazás jelen esetben is azon megszorításhoz van kötve, hogy érvénye f. évi deczember hó 31-én túl nem terjedhet, mely záros határidő különben teljesen elegendőnek mutatkozik arra, hogy azon belül a helyzet tisztáztassék, illetve a végleges megállapodás létrejöjjön. Ezek előrebocsátása után a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. Budapesten, 1894. évi márczius hó 5-én. Lukacs Béla s. k., kereskedelemügyi m. kir. minister.
