Főrendiházi irományok, 1892. VI. kötet • 277-360. sz.
Irományszámok - 1892-322
206 CCCXX1I. SZÁM. Addig is tehát, mig az 1893. évi XVIII. t.-czikkben szabályozott felébbviteli rendszernek kihatása a kir. ítélőtábláknál és a kir. Curiánál érezhetővé válik s annak folytán e felebbviteli bíróságok ügyforgalma polgári ügyekben apadni fog; a megtorlódott hátralékok feldolgozása s ez után a legalább 2—3 évre számitható átmenet gyorsabbá és könnyebbé tétele czéljából a kir. Ítélőtáblák és kir. Curia bírói létszámának szaporítását találtam szükségesnek. A létszámnak általam tercbe vett szaporítása, mint ez a fenn előterjesztettekből is kitűnik, ideiglenes,—a létszám szükség multán fokonként apasztatni fog. Ez az oka egyszersmind annak is, hogy csak számfeletti birói állások engedélyezését hozom javaslatba. A kir. Curia ítélő bíráinak létszáma egy elnök, egy másodelnök, hét tanácselnök és 62 előadó ítélő biróból áll. Ez a létszám a Guriához utalt ügyek elintézésére már kezdetben elégtelennek bizonyulván, a kisegitő-birói rendszerhez kellett nyúlni. Az 1877: V. t-czikkben ugyanis felhatalmazhatott az igazságügyi kormány, hogy a budapesti kir. Ítélőtábla bíráinak sorából a szükséghez képest kisegítőket rendeljen be. A kisegítők száma kezdetben kevesebb volt,—az 1890. évben azonban — a Curia ügyforgalmának növekedése folytán — már tizenkettőre emelkedett. Az ügyforgalomnak ujabbi növekedése következtében előállt fentebb vázolt helyzeten most már a kir. Curiánál alkalmazott itélo-birák létszámának legalább egy tanácscsal való felemelésével kell segíteni. Szem előtt tartva az államháztartás érdekét, ezt — az igazságügyi érdek sérelme nélkül — ugy vélem keresztttlvihetőnek, hogy a curiai itélőbirák száma csak hárommal emeltessék, a még szükséges létszám pedig kisegítő kir. táblai bíráknak nagyobb számban való alkalmazásával pótoltassák. A mi pedig a kir. Ítélőtáblákat illeti, az ezeknél alkalmazható ítélő birák maximális létszáma az 1890: XXV. t-czikk 7. §-ában 245-ben állapíttatott meg. Ez a megállapítás az akkori ügyforgalom alapján történt ; — indokolt tehát, hogy legalább megközelítőleg abban az arányban szaporittassék az ügyek feldolgozására szükséges munkaerő, a mely arányban az ügyforgalom időközben növekedett. E mellett tekintetbe veendő az is, hogy a curiai kisegítő birák számának fentebb indokolt szaporítása szükségszerűen apasztani fogja a kir. Ítélőtábláknál tényleg működő bírák számát s az ekként támadt hiány pótlásáról új táblabírói állások rendszeresítése által kell gondoskodni. Mindezek szem előtt tartásával a törvényjavaslat, melyet ezennel beterjeszteni van szerencsém s melyet a tisztelt képviselőháznak teljes tisztelettel elfogadásra ajánlok, oly módon veszi czélba a kir. Curia és a kir. ítélőtáblák munkaerejének megfelelő szaporítását, hogy ez az intézkedés ne bírjon az állandó létszám-szaporítás jellegével. Az 1. §. szerint ugyanis a mutatkozó szükséghez képest számfeletti itélőbirák (tanácselnökök, birák) nevezhetők ki, a melyeknek száma a kir. Curiánál legfeljebb háromban, a kir. Ítélőtábláknál pedig legfeljebb tizennégyben van megállapítva; — ide nem értve azokat a számfeletti bírákat, a kik az igazságügyministeriumban törvény-előkészítés czéljából alkalmazható birói tagok helyett az 1889 : XLV. t.-czikk 4. §-a értelmében nevezhetők ki. A kir. Ítélőtáblák birói létszámának számfeletti bírákkal ideiglenes szaporítása szükségessé teszi az 1877 : V. t.-czikk annak a rendelkezésének a módosítását is, mely szerint a kir. Curiához kisegítő birákul csak a budapesti kir. Ítélőtábla bírái voltak berendelhetők. Ezt a rendelkezést jelenleg csak ugy lehet végrehajtani, hogy ha a kisegítő bíróul kiszemelt Ítélőtáblai biró, ki valamely vidéki Ítélőtábla létszámához tartozott, előbb a budapest ítélőtáblához áthelyeztetik. Ez az eljárás, tekintettel arra, hogy a curiai kisegítő birák alkalmazásának szüksége a perjogi reform későbbi hatásaként beállandó munkakevesbedés következtében bizonyos idő múlva meg fog szűnni, a budapesti kir. ítélőtábla létszámában lényeges
