Főrendiházi irományok, 1892. V. kötet • 249-276. sz.
Irományszámok - 1892-270
118 CCLXX. SZÁM. 18. §. Az engedélyezett vaspályavonal mentén, vagy az egyes állomásokban szükséges üzleti távirdák, távbeszélők vagy villamos jelzők iránt az 1888. évi XXXI. t.-ez. és az annak alapján kibocsátott rendeletek határozmányai mérvadók, melyekhez az engedélyesek szorosan alkalmazkodni kötelesek. A távirdák, távbeszélők és villamos jelzők felállításához a kereskedelemügyi m. kir. ministertől előzetesen külön engedély eszközlendő ki, mely alkalommal a minister az épités, berendezés és üzletbentartás feltételeit rendeleti utón állapítja meg, melyekhez engedélyesek alkalmazkodni kötelesek. Engedélyesek a vasútra vonatkozó építési engedély kinyerése után a távírda, távbeszélő vagy villamos jelzők létesítésének engedélyezése iránt még oly időben kötelesek a kereskedelemügyi m. kir. ministerhez folyamodni, hogy a szóban forgó berendezések a vasút forgalomba helyezéséig elkészülhessenek, illetve használhatók legyenek. A kereskedelemügyi m. kir. minister fentartja magának azon jogot, hogy az üzleti távírda, vagy távbeszélő vezetéket a pálya indóházain, esetleg őrházain alkalmazandó utolsó elszigetelőkig, valamint a forgatható védjelző készülékekig engedélyesek költségén, a részletekre nézve az illető posta és távirda-igazgatóság és az engedélyesek közt jegyzőkönyvileg megállapított feltételeknek megfelelően saját közegei által megépíttesse. Ez esetben, a mennyiben az üzleti távirda y*agy távbeszélő vezetékekkel egyidejűleg állami távírda vagy távbeszélő vezeték nem építtetnék, engedélyesek kötelesek az oszlopok és más épitési anyagok összes árát s az összes épitési költségeket, a mennyiben pedig egyidejűleg állami távirda vagy távbeszélő vezeték is építtetnék, az üzleti vezeték anyagainak árát és az összes épitési költségeknek az üzleti vezetékek létesítésére fordított aránylagos részét megtéríteni. Mindkét esetben kötelesek engedélyesek az építkezésekhez szükséges összeget az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni és az oszlopokat s a többi épitési anyagokat az építendő pálya mentén az illető posta- és távirdaigazgatóság által meghatározott módon és időben saját költségen szétosztatni. A kereskedelemügyi m. kir. ministernek jogában áll a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor állami távirda-, esetleg távbeszélő vezetékeket alkalmaztatni, ez esetben azonban az oszlopok, az állam költségén való fentartás kötelezettsége mellett, már ekkor az állam ingyen tulajdonába mennek át. Az üzleti távirda; távbeszélő és villamos vezetékek és berendezések összes alkatrészeikkel együtt a vasút kiegészítő tartozékát képezik, ennélfogva a jelen engedélyokirat 22. §-ában megállapított esetekben és módok szerint az államra haramiának át. Egyébként az 1888: XXXI. t.-cz., valamint az annak alapján kibocsátott vagy kibocsátandó ministeri rendeletek határozmányai, továbbá a hazai vasutakkal a távirdákra nézve 1877. évben kötött egyezmény határozatai az engedélyesekre nézve is kötelezők maradnak és lesznek. 19. §. Mihelyt a polgári vagy katcfhai forgalom a jelenleg engedélyezett vonalon annyira növekedett, hogy az éjjeli szolgálat és gyorsabb forgalom berendezése a kereskedelemügyi m, kir. minister egyoldalú megítélése szerint kívánatosnak vagy szükségesnek mutatkozand, az engedélyesek kötelesek lesznek saját költségükön mindazon berendezéseket eszközölni és mindazon biztonsági intézkedéseket megtenni, melyek a fennálló szabályok és utasítások szerint szükségesek s illetőleg a melyek a kereskedelemügyi m. kir. minister részéről, hivatkozással, azon szabályokra, kőveteltetni fognak.
