Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet • 218-248. sz.

Irományszámok - 1892-225

m otíxxv. sála eshetőség, nögy perpatvar eV huzavona esetén a tanitó hosszabb ideig: ellátás nélkül maradjon. À 8. §-hok. Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 141. §-a megengedi, hogy a hitfelekezeti iskolai tanitó kántori teendőket végezhessen. Ezen intézkedéssel törvényes formát nyert a régi szolgálati viszonyokból fejlődött és nagyon kiterjedt gyakorlat, mely szerint hitfelekezeti iskoláknál kisebb községekben a kántori és tanitói állás egyesítve van és e két hivatal után járó illetmények együtt teszik a tanitói fizetést. Ezen gyakorlat megváltoztatását a szolgálat érdekében nem tartom szükségesnek, mert azon esetekben, a midőn e különben compatibilisnek tekinthető két állás teendőinek ellátása egyik vagy másik hivatal hátrányára válnék, maguk az iskola-fentartók segítenek a helyzeten vagy segédtanító vagy segédkántor alkalmazásával, vagy pedig az által, hogy a két hivatalt külön rendszeresitik. — A szegényebb iskola-fentartók érdeke ellenben kívánatossá teszi, hogy a kántortanitói teendők egyesitett ellátása továbbra is meg legyen engedve. Ennek folytán a tanitói fizetés, illetőleg a fizetési minimum megállapításánál sem tartottam szükségesnek a kántorHeendőkért járó külön illetményektől eltekinteni, — bár kétségkívül méltányosabb lett volna tisztán a tanitói fizetést venni figyelembe. Két indok volt, a mi ezen intézkedést lehetetlenné tette. Az egyik a kérdés pénzügyi oldala. Ha a mostani fizetéseknek a minimumig való kiegészítésénél tisztán a tanitói járandóságokat vettem volna alapul : oly nagy összegre lett volna szükség, a minőt financziánk el nem bir és a mi az egész intézkedés keresztülvitelét esetleg koczkára tenné. A fentebb közölt számításban, a hol ki van mutatva, hogy a tanitói fizetések kiegészité$é minő pénzügyi következményekkel jár, a tanitói fizetések mai alakulásukban, vagyis a kántori illetmények beszámításával vannak alapul véve. Ha azon illetményeket, melyek természetüknél fogva kántori járandóságoknak tekinthetők, a tisztán tanitói illetményektől elválasztjuk, és csak a tanitói fizetést akarnók kiegészíteni: akkor a következő pénzügyi eredményekkel kellene számolnunk : A 3ÖÖ frtori aluli fizetéssel ellátott tanitói állomások közt 9.305 van olyan, a hol a tanitó, mint kántor egyszersmind, kántori illetményt is húz. Ha a kántöri járandóságokat eltekintve, tisztán a tanitói illetményt veszszük alapul: akkor ezen 9.305 tanitó fizetésének minimumig való kiegészítésére 1,384.758 frtra rugó összeg igényeltetnék. Ez 781.303 frttal haladja túl azon összeget, a mi az esetben válik szükségessé, ha a fizetésbe a kántori illetmények is betudatván, már 5.278-ra leapadt állomás fizetésének kiegészítéséről kell gondoskodni. Hogy a kántori illetmények a tanitói fizetéseknél mily nagy összegekben szerepelnek, annak feltüntetésére jelezni kivánom, hogy a fizetések 400 frtra számított kiegészítése esetén, a kántori illetmények be nem számítása már 1,234.253 frt különbözetet eredményez. Ha pénzügyileg kivihetetlennek kell tekintenem, hogy a fizetések kiegészítése czfmén 603.455 frt helyett 1,384.758 frt évi kiadással terheltessék az állampénztár, a pénzügyi lehetetlenséget még kézzelfoghatóbbá teszi azon további teher, mely a korpótlékok czímén háramolnék budgetünkre, s melynek mérvéről alább fogok tájékoztatást adni A másik ok, a mi miatt a minimum megállapításánál a kántori illetményeket nem volt lehetséges mellőzni, a tanitói szolgálatnak régi históriai fejlődéséből eredő és a múltból átörökölt helyzet, mely szerint e két áílás igen sok helyütt, a róm. kath. és g. kath. kisközségi felekezeti iskoláknál pedig úgyszólván mindenütt egymással össze van forrva, mi a fizetések tényleges elkülönítését is nagy mérvben megnehezítené. Egyébiránt e kettős jövedelem eddig is együtt adta meg a tanítónak a megélhetést s igy a czél, melynek elérésére e törvényjavaslat irányul, a kántortanítókat illetőleg is biztosítva