Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet • 218-248. sz.

Irományszámok - 1892-225

OGXXV. SZÁM. 333 törvényünk nem tesz különbséget tanító és tanítónő között: addig Ausztria némely tartományában a nők azon hátrányos helyzetben vannak, hogy illetményök kevesebbre van szabva és & tanítók illetményeinek 60^-80 százalékát teszi. A német birodalomban a néptanítók fizetési illetményei szintén szabályozva vannak és jóllehet a pénzügyi viszonyok ott sokkal kedvezőbb fizetések megszabására lehetőséget nyújtanak : a tanítói fizetés átlaga a vidéki helyeken 855 márka, sőt tartományok és kormányzósági kerttletek szerint részletezve az adatokat : sok helyütt még ezen országos átlagon is jóval alul álló fizetéseket találunk. Svájczban a szabályozott fizetések sokféle fokozatai közt a legnagyobb hullámzás tapasztalható. Azonban a fizetési viszonyok alig néhány kantonban mondhatók általánosan kedvezőknek a mieinkhez képest. Ellenben a következő kantonokban a fizetési viszonyok v&gy megközelítik a mieinket, vagy pedig ebeknél még kedvezőtlenebbek: Bern, Luzern, Freiburg 800 frank átlaggal; Bázel 700, Nidwalden 650, Tessin 500—600, Neuburg 500—650 frank fizetési fokozatokkal szerepel; Úriban és Obwaldenben 530, Schwyzben 500, Wallisban 400, Qraubündenben 340 frankra száll le az átlagos fizetés. Feltűnő a tanítónők hátrányos helyzete a férfi-tanitókkal szemben. Fizetési illetményük mindenütt szűkebbre van szabva. így a tanítónő Bernben és Freiburgban 700, Luzernben 600, Nidwaldenben 370, Wallisban és Úriban 350, Neuburgban 300—^450, Schwyzben 300 frank fizetést huz, Tessinben pedig a tanítói fizetéshez viszonyítva VŐ résznyi összeget. Ezen adatok alapján Összehasonlítva a helyzetet, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a tanítók anyagi helyzete tekintetében nem vagyunk annyira elmaradva a szomszédos államoktól, — a melyek culturájok ápolására régóta nagy gondot fordítottak, — hogy a miatt anyagi erőnk túlhajtott megterhelésével kényszerülnénk egyszerre nagyobb erőfeszitésre. A jelen törvényjavaslattal çzélba vett intézkedés olyan helyzetbe hozza népoktatásunkat, hogy tanítóink anyagi helyzete tekintetében is megállhatjuk az összehasonlítást. Azért bár óhajtandó lett volna, megfelelő anyagi eszközök birtokában, a tanítóság egészére kiterjedő és jelentékenyebb mérvben javító intézkedést tenni : a javaslatba hozott szerényebb, de kezdeményezésnek elég jelentékeny mód alkalmazása is már nagy haladást jelent; a tanítók igen nagy eontingensét érinti és épen a legszegényebb sorsuakra nézve igen jelentékeny jótétemény. Azontúl nem tévesztendő szem elől, hogy a czélba vett intézkedés csak épen a minimumot szabja meg, a mi természetesen nem zárja ki, hogy egyes esetekben az iskola-fentartók anyagi helyzetükhöz képest magasabb fizetésben részesítsék tanítóikat, a mi a jövőben remélhetőleg nagyobb mérvben fog megtörténni, mint eddig. A 2. §-ho0. A néptanítóság "részére a szolgálati idő arányában korpótlékot biztosítani, a tanitók anyagi helyzetének javitása szempontjából igen fontosnak tartom. S ez még talán indokoltabb módja a segítségnek, mintha a fizetés magasabbra stipulálta,tnék. À fiatal, kezdő tanító ugyanis csekélyebb anyagi eszköz birtokában is megélhet; a haladó korral, a szolgálati idö későbbi folyamán van szüksége a tanítónak a fokozottabb jövedelemre, a mikor a család-eltartás gondjai és terhei beállnak. A korpótlék megállapítását méltányossá teszi továbbá azon körülmény, hogy a néptanitó csak a legritkább esetben részesül előléptetésben ; legnagyobb részük egész életén keresztül egy helyhez és ^álláshoz van kötve. A korpótlékról az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. nem rendelkezik. És eddigelé a tanitóknak csak kis része — leginkább fejlettebb viszonyok közt lévő városokban — részesül e kivételes kedvezményben. Csak az állami- és államilag segélyezett népiskolák tanítói élveznek általában korpótlékot, mely ministeri szabályrendelettel van szabályozva. Addig, mig a szolgálati korpótlék ügye törvényhozásiig általánosságban rendeztetnék, legozélszerttbbnek látszik és teljesen