Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet • 218-248. sz.
Irományszámok - 1892-225
ôoxïv. â£ÀM 2-ik melléklet a 225. sxámií irományhoz. Indokolás „a községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanítók (tanitónők) fizetésének rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. À néptanítók anyagi helyzetének javitása régóta hangoztatott közkérdés, mely nemcsak a közvetlenül érdekelt tanitói kar köréből sokszor megújuló óhajokban jutott úgyszólván állandó kifejezésre, hanem az-egész közönség közérdeklődésének tárgya lett. A tanítók részére tisztességes megélhetést biztosítani emberiességi tekintetek és a népoktatás fejlesztésének érdeke egyaránt követelik. Már a népiskolai közoktatás tárgyában aikqtott 186$. évi XXXVIII. t.-cz. a népoktatás érdekében szükségesnek látta a tanítók anyagi megélhetésének minimalis mértékét biztosítani. E czélból a 142. §-ban megszabta, hogy az iskolák fokozata szerint mily Öäszeg az, a melynél kevesebb nem lehet a tanitó fizetése. A törvény tisztes lakáson és egy negyed holdnyi kerten kivül a fizetési minimumot az elemi iskolai rendes tanitókra nézve 300 frtban, a segédtanítókra 200 frtban álíapitotta meg. A törvény 143. és 144. §-a pedig gondoskodott, hogy a hol a tanítók eddig a minimumnál magasabb fizetést húztak, annak élvezetében ezentúl is meghagyandók és sem a készpénz, sem a fizetés részét képező termények mennyisége alább nem szállittathatik. A törvény ezen intézkedése csak a tanitói fizetés legalsóbb mértékének szabván határt, nemcsak azt lehetett várni, hogy ezen legalsóbb mérték mindenütt szem előtt fog tartatni, de joggal lehetett várni azt is, Hogy a fizetéseknek a minimumon fölüli kedvező alakulása a fejlődő igényekkel lépést tartand. A törvény keletkezése óta lefolyt 23 év tapasztalatai azonban arra mutatnak, hogy ez a várakozás nem vált be. A begyűjtött adatok tanúsága szerint az állami iskolák tanítóin kivül, a kik a 300 frt minimumon fölül 100 frt helyi pótlékkal vannak ellátva, jobbára csak a népesebb és jelentékenyebb községekben fennálló elemi iskoláknál működő tanítók részesülnek a fizetési minimumot meghaladó illetményekben, — továbbá az elemi népiskolai tanitók nagy része tényleg ma is csak a minimumra van utalva, — sőt végül 5278 tanitói állás létezik, a melynek fizetési illetménye — a vele összekötött kántori járandóságok beszámitásával is — nem éri el a 300 frt minimumot. Ha figyelembe veszsztik, hogy ezen utóbbi szám az összes elemi tanítóságnak több mint egy negyedrészét képezi: be kell ismernünk a helyzet tarthatatlanságát; de ugyanezen tény egyszersmind azt is megérteti, hogy a helyzet javitása nehéz problémát képez. FŐRENDI IROMÁNYOK. IV. 1892— 97. 4?
