Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet • 218-248. sz.
Irományszámok - 1892-218
ill CCxVïïL SZÜL ellen panaszok üem merültek fel, sőt kereskedőink által is ezen beszedési mód jelezlétett â legczélszerübbnek, ezen módozatra nézve sem történt változtatás az új szerződésben. Minthogy azonban jövőre az érték vámok elesnek, az Obrt pedig ezentúl is az érték alapján fog kivettetni, szükségesnek látszott az egész eljárást (bevallást, kivetést, felszólalást stb.) szerződésileg ép úgy szabályozni, mint a hogy szabályozva volt az 1881. évi szerződés G) mellékletében az értékvámozás körüli eljárás. Az erre vonatkozó határozatok a D) mellékletben foglaltatnak és lényegükben azonosak azon intézkedésekkel, melyek jelenleg a vámozás körüli eljárásra vonatkoznak. Különösen kiemelendő azonban, hogy az Obrt adónak csak azon czikkek vethetők alá, melyek kereskedők vagy iparüzők részére szállíttatnak és hogy a külföldről behozott czikkek, miután már a behozatalnál megadóztattak, a belföldi Üzleti tőkékre kivetett Obrt megszabásánál az illető forgalmi tőkébe újonnan be nem számithatók. A XIV. czikk a szabadalmak, gyári és kereskedelmi jegyek stb. oltalmáról szóló jelenlegi határozniányokat pótolja. Az új határozat megfelel lényegében azon megállapodásoknak melyek a német birodalommal 1891. évben kötött egyezményben foglaltatnak. Miután Szerbiának azonban szabadalmi törvénye nincs, a zárjegyzőkönyv megfelelő helyén ki lett mondva, hogy ily törvényt a legrövidebb idő múlva a törvényhozás elé fog terjeszteni. A régi szerződésnek XV. czikke, mely a méterrendszernek meghonositásáról Szerbiában szólt, mint túlhaladott, az új szerződésből kihagyatott. A XVI. czikk a szerződés tartalmát állapitja meg 1893. évi július hó 1-étől 1903. évi deczember 31-ig, vagyis azon időtartamra, a melyre a többi ujabb kereskedelmi szerződéseink is megkötve vannak. Ha azonban ezen időpontra fel nem mondatnék, egy évre tovább marad hatályban, mindaddig, mig fel nem mondatik. A szerződés életbeléptetési határidejéül eredetileg 1893. január 1-eje volt megállapítva, de az a szerb kormánynyal 1892. deczember hó 29-én létrejött megállapodás (IV. melléklet) értelmében a fentemlitett későbbi határidőre halasztatott el, s az eredetileg megállapított szöveg ehhez képest kiigazittatott. Az 1881. évi szerződés B) mellékletében (az új szerződésben G) melléklet), mely a határforgalmi vámkönnyítésekről szól, a bevezetésében újonnan felvétetett azon határozat, miszerint az ezen forgalom alá eső árúk nemcsak a vámoktól, hanem a vámnyugták bélyegilletékétől is mentesek. A h) betű alatt foglalt téglák vámmentessége az uj szerződésben i) betű alatt világosan ki lett terjesztve a fedélcserepekre, hornyolt fedél cserepek re és a padló téglákra is. Ez által eleje vétetik a szerb vámhivatalok azon számos panaszra alkalmat szolgáltatott eljárásának, hogy a határforgalomban csak a közönséges fali téglákat kezelték vámmentesen, szigorúan ragaszkodva az 1881. évi szerződés szavaihoz. A vámmentes tárgyak közé újonnan felvétettek az eleven szárnyas (n) és a fris halak (o). Nálunk az előbbeni az átalános forgalomban is vámmentes, a fris halak pedig az Olaszországgal kötött kereskedelmi szerződésünk alapján vámmentesek oly államok átalános forgalmában is, melyek a legnagyobb kedvezésben részesülnek. A szerb átalános vámtarifa szerint az eleven szárnyas darabonkint 20 para vám alá esik, a fris halak pedig 100 kiiogrammonkint 50 dinár vámnak vannak alávetve. Mindkét czikknél tehát a határ forgalom részére kedvezmény éretett el. Az 1-ső pontba még a következő két határozat lett felvéve, mely a jelenlegi szerződésben nem foglaltatik és melynek hiánya gyakori panaszokra adott alkalmat. Határozottan megállapittatott ugyanis, hogy a határforgalomban Szerbiába bevitt árúk az Obrt nevű adónak nem vonhatók alá. Kimondatik továbbá, hogy a határforgalmi kedvezményeket igénybe vevők részére az igazolványok az illetékes hatóságok által hosszabb időszakra is kiállíthatok és hogy ezen igazolványok a másik fél területén sem bélyeg, sem másféle illetékkel nem terhelhetők.