Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet • 218-248. sz.
Irományszámok - 1892-218
ôcxVtiï. Uà& lös Ëzen kedvezmények a gabonavámok kivételével már 1881. évi Szerződésben is benfoglaltalnak. Módosítás csak a bornál történt, a mennyibén a jelenlegi szerződésben az illető határozat a Posarevacz, Negotin, Semendria és Nis környékéről származó borra terjed ki. Tekintettel egyrészt arra, hogy több izben kételyek merültek fel, vájjon a környék kifejezés alatt mily terület értendő, valamint másrészt azon körülményre, hogy az emiitett környékek közül Semendria és Posarevacz bortermelése olj annyira hanyatlott, miszerint a kedvezménynek jelen terjedelmében való fentarlása Szerbiára nagyobb értékkel nem birt volna, a szerb kormány azon kerületek megnevezését kivánla a szerződésbe fel vétetni, a melyek terményei az engedélyezett kedvezményben részesülni fognak. A szerb kormány ezen kérelme annál inkább el volt fogadható, mert lényegében a jelenlegi állapoton csak keveset változtat és a szerb borok saját borainkkal való vegyitésre igen alkalmasak, és nagy mérvben erre fel is használtatnak. Minthogy azonban ezáltal a borvám-kedvezmény nagyobb területre terjesztetett ki,Szerbia viszont hozzájárult azon követelésünkhöz, hogy a Szerbiába bevitt borokra megállapított 2.50 dinárnyi kedvezményes vám a Szerémség boraira is kíterjesztessék. A szerb származású gabonára jelenleg mérsékeltebb vámok alkalmaztatnak, mint a milyenek az átalános forgalom számára az 1887, évi vámtarifa-novellában foglaltatnak. Âz 1882. évi tarifában megállapított gabonavámok 1887-ben a következőleg lettek felemelve: Vám 1882-ben 1887-ben árpa, zab . . . . frt 0.25 0.75 tengeri » 0.25 0.50 rozs » 0.25 1.50 búza, tönköly, kétszeres » 0.50 1.50 tatárka, köles » 0.50 0.50 Ezen felemelt gabonavámok azonban akkor részint politikai okokból, részint saját iparczikkeinknek Szerbiába való kelendőségére váló tekintetből a szeib származású gabonára nem terjesztettek ki, hanem a vámtarifa illető helyén jegyzetben kimondatott, hogy a szerb származású gabonanemüekkel szemben a határforgalomban az 1882. évi vámtarifában foglalt vámok jövőie is érvényben maradnak. Ezen engedmény lejében különben Szerbia részéről a mi bevitelünket illetőleg a vámkezelésben ellenengedményék tétettek. A szerb kormány ugyan nagy súlyt fektetett arra, hogy a jelenleg érvényben álló mérsékeltebb gabonavámok az uj szerződésbe is felvétessenek. Tekintettel azonban arra, hogy Szerbia saját vámtarifájában sem volt hajlandó oly messzemenő engedményeket tenni, mint az 1881. évi szerződésben, részünkről sem láttuk indokoltnak, Szerbia egyik főkiviteli czikkéré a status quoi egész terjedelmében fentartani és igy az eddigieknél magasabb vámokat állapítottunk meg. A szerződés szerint engedélyezendő vámok a jelenleg Szerbiával szemen alkalmazott és az átalános tarifában foglalt vámokkal összehasonlóvá, à következő összeállításból tűnnek ki: V ám jelenleg jövőben 1887. tarifa szerint tengeri O.25 O.25 O.50 árpa . . . . . 0.25 0.25 O.75 Zab 0.25 0.60 0.75 tatárka, köles . . O.50 O.50 O.50 búza, kétszeres . . O.50 O.75 I.50 rOZS 0.25 0.75 1.50 Ebből kitűnik, hogy a tengeri, árpa, tatárka és kölesnél jövőben is az eddigi vámok tartatlak fenn, ellenben a búzánál 25 kr., a rozsnál 50 kr. és a zabnál 35 kr. Yámemelé« áll be. FŐRENDI 1U0MÁNY0K. IV. 1898-97. 1*
