Főrendiházi irományok, 1892. II. kötet • 92-167. sz.

Irományszámok - 1892-157

Síi CLvn, SZAM> 157. szám. (MV. ÜLÉS 237. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Jelentése a főrendi ház közgazdasági és közlekedési bizottságának „a ragadós tüdőlob kiirtásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. A ragadós tüdőlob kiirtása nemz tgazdasági szempontból első sorban hazánknak milliárdokra menő nemzeti vagyonának — a mely szarvasmarha állományában képviselve van —megmentése — tekintet nélkül az ezen intézkedés által szükségesekké válandó anyagij áldozatok nagyságára — első sorban a törvényhozás kötelessége. De minthogy ezen felül a? 1892. évi V. törvényczikk el törvénybe iktatott német állategészségügyi egyezményben foglalt kikötések, ezen államnak, úgyszintén áustriának az 1892. évi augusztus hó 17-én kelt törvényben — azon esetben, ha az országban (annak eddig is már fertőzött 12 vármegyéjében) a ragadós tüdolob kiirtása érdekében törvényes intézkedések nem létesíttetnek — a forgalmi ^korlátozásokat marháink kiszállításánál a fentartott jognál fogva, hazánk bármely vidékéből származó szarvasmarhára nézve ismét behozhatják s a marha bebocsátását csak az azonnali levágatás czéljából a vágóhidakra való vitelre szoríthatják, a bizottság a szőnyegen levő törvényjavaslatot, mint olyat, a mely e veszélyt az országról elháritandja, Örömmel üdvözli; épp ugy megelégedéssel fogadja a bizottság a törvényjavaslatban foglalt s a ragadós betegség gyökeres kiirtását lehetővé tevő- és igazságos intézkedést: hogy tudniillik a fertőzés gyanújában levő s hatóságilag leszúrandó vagy a betegség csiráját magában hordó állat leszurása következtében az állam a törvényjavaslat 3. §-ában körülirt módon és Összegben a tulajdonos kártalanítását lehetővé teszi s az 1888. évi VII. törvényczikk 81., 82. és 105. §-ait, úgyszintén a 106. §. a) 2. pontjának azon részeit, a melyek a ragadós tüdőlobra vonatkoznak, hatályon kívül helyezi. Mert ezen intézkedés következtében a szarvasmarha tulajdonosai saját jól felfogott érdekökben a betegség legcsekélyebb jelei észlelése után sietni fognak az észlelt gyanús tüneteket a hatóságnak bejelen • teni s ezzel alkalmat nyújtani arra, hogy a veszély elhurczolása megakadályoztassák és a beteg vagy gyanús állat leszurása idejekorán elrendeltessék. A törvényjavaslathoz csatolt ministeri indokolás részletesen előtünteti mindazon indokokat, a melyek ezen javaslat elfogadása mellett szólanak. Kiemelendőnek tartja a bizottság a törvényjavaslat 6. §-ában foglalt és a becsérték megállapítása után a kártalanítási Összegnek gyors kiszolgáltatására vonatkozó rendelkezést, a mely a törvényjavaslatnak gyors népszerűségét biztosítani hivatva van; továbbá a 7. §-ban foglalt büntető határozmányokat is, a melyek ezen törvényjavaslat sikerét kétségtelenné teszik. A bizottság mindezen érvek komoly meglatolása után a törvényjavaslat változaton elfogadását a nagyméltóságú főrendi háznak tiszteletteljesen javaslatba hozza. Budapesten, 1893. évi február hó 3-án. Gróf Szápáry Géza s. h., bizottsági elnök. Gróf Cziráky Antal s. h, bizottsági jegyßa.