Főrendiházi irományok, 1892. II. kötet • 92-167. sz.

Irományszámok - 1892-155

CLV. SZÁM. i§§ 1-sŐ melléklet a lőo. számú irományhoz. Törvényjavaslat a ragadós tüdőlob kiirtásáról. (A képviselőház által elfogadott szerkezet) 1. §. Mihelyt valamely szarvasmarhán a ragadós tüdőlob, vagy e betegség gyanúja megállapíttátott: levágatását a hatóság elrendelni tartozik. 2. §. Ragadós tüdólob fertőzésének gyanújában álló szarvasmarha hat hónapon át zárlat alatt tartandó. ílyen szarvasmarha levágatását a földmivelésügyi minister elrendelheti. Fertőzés gyanújában levőnek tekintendő az olyan szarvasmarhn, mely ragadós tüdőlobban beteg állattal közvetlenül érintkezett, vagy ilyen állattal ugyanazon istállóban (helyiségben), udvarban vagy majorban állott; avagy közös legelőre egy gulyában járt. 3. §. A ragadós tüdőlob-betegség gyökeres elfojtása czéljából hatósági rendeletre levágott szarvasmarháért — tekintet nélkül arra, hogy az állat levágatása után betegnek avagy egészségesnek találtatik-e — az állat birtokosa a szabályszerű becslési eljárás útján megállapítandó teljes becsérték 9

/io részének megfelelő kártalanítást kap. 4. §. A kártalanítási költségeket, — mi g egy országos állat biztosítási alap nem létesíttetik — az államkincstár viseli. Az irtási eljárás végrehajtása czéljából kiküldött állami közegek költségei, valamint a fertőtlenitési költségek kizárólag az államkincstárt terhelik. 5. §. Á ragadós tüdőlob-betegség kiirtása czéljából levágott állatokért az állat birtokosa nem kap kártalanítást: a) az olyan beteg állatokért, melyek 6 hónapnál rövidebb idő óta lettek az országba behozva és melyeknek az ország területén történt befertözése be nem bizonyítható (1888: VII. t.-cz. 111. §.); b) a nagy ipari vállalatok és gyárak hizlalóiban talált beteg állatokért; ezen rendelkezés nem terjed ki az olyan mezőgazdasági szeszfőzők hizlalóira, a mely szeszfőzőknél az 1888. évi XXIV. t.-cz. 7. §. 2. pontjában jelzett határozmányok együttesen megvannak;