Főrendiházi irományok, 1892. II. kötet • 92-167. sz.

Irományszámok - 1892-124

C&XÍV. SZÁM. 113 10. §. A törvényjavaslat szerinti eljárás annyira részletes szabályozást igényel és a felmerülő s előre nem látott esetek sokszerüsége az eljárási szabályok módosításának és kiegészítésének szükségét annyira valószínűvé teszi, hogy legczélszerűbbnek mutatkozik a részletes szabályozásra a törvényben megállapított elveken belül az igazságügyministert felhatalmazni. Az 1886: XXIX. t.-cz. 80. §-a alapján a betétszerkesztési eljárás részletei 1888. évi 9178. szám alatt hasonlóul ministeri rendeletben nyertek szabályozást és önként értetik, hogy a két müvelet haszonszerűségénél fogva a jelen törvényjavaslat szerinti eljárás részletes szabályai a betétszerkesztési szabályrendeletnek alapul vétele mellett fognak megállapittatni. 11. §. — a) pont. Az ebben a pontban kért törvényhozási felhatalmazás teljesen analog azzal, a mely az igazságügyministernek a telekkönyvi betétek szerkesztéséből kifolyólag az 1891: XVI. t.-cz. 23. §-ának 2. pontjában megadatott. A végrehajtás vezetésének korlátozását és módozatait itt épen ugy szükséges szabályozni, mint amott és a tárgy hasonszerűségénél fogva a kiadandó rendelet az idézett törvényszakasz alapján 1891. évi 30.938. szám alait már kiadott rendeletre fog támaszkodni. b) pont. A helyszinelés útján szerkesztett telekjegyzőkönyvek közzétételét az 1855. deczember 15-iki telekkönyvi rendelet, illetve az erdélyi részekre vonatkozólag az 1870. február 5-én kiadott igazságügyministeri rendelet 1 —13. §-ai szabályozzák. E szakaszok értelmében az eléggé terjedelmes hirdetmény rendszerint 3—4 nyelvre fordittatik, a budapesti, bécsi és zágrábi hivatalos lapokban és néha még külföldi más lapokban is közöltetik és a hazai összes bíróságoknak, a megyei és városi törvényhatóságoknak, az árvaszékeknek, a püspököknek, superintendenseknek, a hadtestparancsnokságoknak és még számos más hatóságon és intézeten felül valamennyi magyar és közös ministernek és más országos hatóságoknak megküldetik. A hirdetmény közzétételének e módja, mint a közjogi, kormányzati és közigazgatási viszonyainknak többé meg nem felele — tekintettel nehézkességére és költséges voltára is — nem mutatkozik fentarthatónak. A hirdetmény közzétételének ugyanez a módja alkalmaztatik akkor is, a mikor az eredeti helyszíneléskor kimaradt egyes, gyakran csekély terjedelmű s értékű birtokrészletek póthelyszinelés utján vétetnek fel,— kivéve, a mikor a póthelyszinelés a telekkönyv átalakításával, vagy a telekkönyvi betétek szerkesztésével kapcsolatosan foganatosittatik (1886 : XXIX. t.-czikk 12. §.). Sőt mivel az egyes birtokrészletek azonosságának megállapítására számosabb és közelebbi adatok is kívántainak: a póthelyszinelés alapján kibocsátott hirdetmények még terjedelmesebbek, ezek kiadása, közzététele s közlése még körülményesebb és költségesebb, mint az egész határra vonatkozó hirdetményeké. Innen van, hogy az ilyen hirdetményeket csak akkor szokás együttesen kibocsátani, a mikor több helyszinelés befejeztetett, — a mi azonban sérti azoknak az érdekeit, a kiknek ingatlanai az ezekről szerkesztett telekjegyzőkönyvek közzététele előtt a nyilvánkönyvi forgalomból ki vannak véve. Ezen felül a póthelyszinelési eljárásra jelenleg az 1853. április 18-iki, szeptember 16-iki, 1854. július 23-iki és 1855. február 26-iki rendeletek — az erdélyi részekre nézve az ezeknek megfelelő, 1867. november 8-án és 1870. január 17-én kiadott, tehát azok a rendeletek alkalmaztatnak, a melyek egész községek határának helyszínelésére vonatkozólag érvényesek; holott nyilvánvaló annak czélszerűsége, hogy • a csekélyebb kiterjedésű egyes birtokrészletek póthelyszinelése egyszerűsittessék és a munkálat kisebb jelentőségének megfelelő más alapra fektettessék. Fölemlítem, hogy hasonirányú felhatalmazással látta el az igazságügyministert az FŐRENDI IROMÁNYOK. It. 189 2—97. . 1&