Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.

Irományszámok - 1892-38

114 XXXVHI. SZÁM. 38. szám. (Ím. ÜLÉS, 85. 2) JEGYZŐKÖNYVI PONT.) O császári és apostoli királyi Felségének a főrendekhez intézett legkegyelmesebb válasza. »Bizalmam az ősi erényben« volt jelszavam, midőn egy negyed század előtt dicső elődöm szent koronája a nemzet szine előtt fejemre tétetett s ez által Magyarország apostoli királya és hű népei közt a kölcsönös szeretet és bizalom megerősödve, új zálogot nyert. E bizalmamban nem csalatkoztam, mert a lefolyt huszonöt év alatt a magyarnak ősi erénye is: hű ragaszkodás királyához és rajongó szeretet hazájához minden alkalommal szivemelő Összhangzásban nyilvánultak, minek folytán nemcsak az ország szellemi és anyagi terén, a legörvendetesehb haladás és fejlődés mutatkozott, hanem az egész monarchia hatalmi állása is növekedett. Tudom, mily nagy része van ez Örvendetes lendület megalkotásában a magyar főrendi háznak, mely jelenleg nemcsak az ősi intézmények szerint hivatott főnemességet és főpapokat, hanem a különböző vallásfelekezetek egyházi és világi foelőljáróit, valamint a tudomány, politikai élet és a véderő több más kitűnő férfiait is egyesíti soraiban. Kiváló örömmel és köszönettel fogadom tehát ez alkalommal is a főrendi ház tagjainak hódolatát és hűséges érzelmei kifejezését, köszönetet mondva egyszersmind a Királyné nevében is, a ki sajnálatára az ünnepélyen jelen nem lehet. Magyarország főrendéi már társadalmi állásuknál fogva is mindeifkor első sorban állottak a hű és hazafias erények tanitásában s nem kétlem, hogy mint hű támaszai a trónnak és áldozatkész lelkes fiai a szeretett hazának, ezentúl is fennen fogják lobogtatni a zászlót a haza boldogitására, vagy ha ezt bármi vihar fenyegetné, annak elhárítására bizalommal és kegyelettel tekintve mindenkor, mint a mai szent napon, a szent koronára, hazánk ezen legdrágább ereklyéjére, melynek oltalma és fényes sugara alatt hálát adunk a Mindenhatónak, kérve annak további áldását az országra és közös működésünkre.