Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.

Irományszámok - 1892-12

XII. SZÁM. 33 Melléklet a 12. számú irományhoz. Felirati javaslat. Felséges Császár és Apostoli Királyi Alattvalói hódolattal fogadtuk Felségednek az országgyűlést megnyitó szavait. Csak szivünk sugallatát követjük, midőn lelkesedéssel adunk kifejezést hagyományos hűségünknek és legbensőbb hálánkuak a népei iránt mindenkor atyai szeretettel és gondoskodással viseltető Uralkodó irányában, kinek bölcsessége negyedszázaddal ezelőtt hazánk alkotmányát helyreállitván, a nemzettel egyetertöleg megteremte az alapot, melyen a hazánk és Felséged többi királyságai és országai közt fennálló viszonyok állandó rendezést nyertek. S mig Felséged atyai szeretetéből kifolyólag örömmel tekint a nagymérvű' haladásra, melyet hazánk ez idő alatt minden téren felmutathat: mi szivünk belsejéből fakadó hálás érzéssel ismerjük legszentebb kötelességünknek, hogy az ország nyugodt és folytonos fejlődésére oly helyesnek bizonyult alapot minden rázkódtatástól megóvni teljes odaadással és lelkesedéssel igyekezünk. Élénk tudatában vagyunk annak, hogy az államélet minden terén nagyfontosságú kérdések igényelnek rendezést. E tekintetben megnyugtat és örömmel tölt el minket annak tudata, hogy a külállamok irányában barátságos viszonyaink jelenleg is fennállanak és hogy az államháztartási egyensúly helyreállítása következtében a pénzügyi helyzet is kedvezőbb. Ámde, ha tekintjük, azokat a nemzet szellemi és anyagi erejének fokozására szolgáló eszközöket, melyeket Felséged bölcsessége főbb vonalakban meg is jelölt: tisztán áll előttünk, hogy egy részüket egészben, más részüket pedig a szükséges mértékben csakis nyugodt, nem elhamarkodott, de mindazonáltal serény munkálkodással biztosithatjuk, hogy nehezebb időkben is minden viszontagságnak sikeresen ellentállhassunk. Felségeddel együtt érezzük a valuta rendezetlen voltának hátrányait. Különös megnyugtatásunkra és örömünkre szolgál, hogy az állam megerősödött pénzügyi helyzete a valuta rendezésének folyamatba tételét immár lehetővé teszi. Bizton reméljük, hogy a megoldás oly kedvező alakban és mértékben, miut az jogosan várható, mielőbb bekövetkezik. A helyes adópolitika követelményeinek ismerjük az adókivetés igazságosságára és a kezelés lehető egyszerűsítésére irányuló törekvést. Ennélfogva az adók mai jövedelmének biztosítását fokozásuk nélkül czélzó reformok elismerő támogatásunkra mindenkor számot tarthatnak. FŐRENDI IROMÁNYOK. I. 1892-97. 5