Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.
Irományszámok - 1892-77
LXXVTI. SZÁM. 395 lilbának, vagyis hogy a bank pénzkészletein kivül jelentékeny és más elhelyezést nem találó magántőkék állanak rendelkezésre, Csakhogy ez viszonylag sokkalta kisebb mértékben van meg nálunk, mint a tőkegazdag országokban s részben más lesz e tekintetben a helyzet a valutaviszonyok rendezése után. Akkor a pénzkészletek nagysága egyértelmű lesz a nemes fémkészletek nagyságával, és mivel a magánosoknak ily nemes fémkészletei alig lesznek és kivált az első időben a nemes fém-készletek mind a banknál fognak összegyűjtetni, ez lesz úgyszólván egyedüli reservoirja a rendelkezésre álló nemes fémkészleteknek: a bank kamatlábának emelése nálunk nem azzal a visszahatással lesz, mint Angliában, nem is avval, a mivel bir az ma nálunk, hanem a bank kamatlábának emelése nagy visszahatást gyakorland a közgazdaságra s tartósabb jellegű lesz, tartósabb azért, mert a szükségletek kielégitésére még a kereskedelmi viszonyok változtával is a visszaözönlő pénzek tulajdonkép csak akkor lesznek felhasználhatók, ha a banknál mutatkozik fölösleg. S azért, ha a valutarendezést valójában akarjuk elérni, akkor nemcsak arról kell gondoskodnunk, hogy a készfizetéseket aranyban felvehessük, hanem, — hahogy nemcsak ideig-óráig tartó rendezést, hanem viszonyaink maradandó consolidálását kívánjuk, arra is gondot kell fordítanunk s több tekintetben alapvető intézkedéseket tennünk, hogy aranykészletünk a belföldi forgalom számára megóvható legyen. Az aranykészletek megóvásának leghatalmasabb és természetes eszköze gazdaságunk activitása, s igy mivel gazdaságunk mérlege active áll, tulajdonképen ez a körülmény képezi a legfőbb biztosítékot arra nézve, hogy a valuta-rendezés czéljaira beszerzett arany megóvható is leend. A közös vámterületet képező osztrák-magyar monarchia árúforgalmáról vezetett statistika azt mutatja, hogy kivitelünk 1875 óta állandóan, olykor igen tetemesen fölülmúlja a behozatalt. A kiviteli többlet ellenértéke s még hozzá az az — igaz alig számba jövő — értékmennyiség, a mely külföldi aranytőkék után a vámterületen belül tartózkodó hitelezőknek fizetett kamatokból áll, képezi a közös vámterület követelését a külfölddel szemben. A monarchiának külföldre fizetendő adósságai pedig, melyek a monarchia két államának az ipari, közlekedési vállalatoknak, pénzintézeteknek és magánosoknak külföldön elhelyezett adósságai után külföldre fizetendő annuitásokból állanak, a követelésekkel szemben a tartozási oldalt képezik. Igy az osztrák-magyar vámterület behozatali többlete 1875 óta tett: 1875-ben 1*6 millió ezüst forintot, 1876-ban ...... 60*9 » » » 1877-ben ...... 111*3 » » » 1878-ban ...... 102-6 » », » 1879-ben 127'* » » » 1880-ban ...... 62*5 > » » 1881-ben 90*7 » » » 1882-ben ...... 127*7 » » » 1883-ban . . . . . . 125*o » » » 1884-ben . . . . . . 78*9 » » » 1885-ben . . . . . . 114*2 » > » 1886-ban ...... 159*4 » » » 1887-ben ...... 104*3 » > » 1888-ban ...... 195*8 » » » 1889-ben 177*0 » » » 1890-ben ...... 160*6 » » » 50*
