Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.

Irományszámok - 1892-77

txxvn. SZÁM. 88T az árúk jobb vagy olcsóbb voltára vezethetők vissza, hanem nagyrészt a valuta rendezetlenségének következményei, következményei az elszigeteltségnek, a vállalkozói szellem hiányának, a kereskedelmi tevékenység lankadtságának, a mely a rendezetlen valutaviszonyokat nyomon követi. De nemcsak az a veszély, hogy piaczainkat vesztjük el, fenyeget, hanem egész komolyan fenyeget az a jóval nagyobb baj, hogy mig a kisebb államok is pénzviszonyaik rendezése által a világgazdaság nagy szervezetének egyenrangú tagjaivá lesznek, a mi elszigeteltségünk napról-napra fokozódik. Ennek a helyzetnek súlyos következményeit, többek közt az államhitel is mutatja, mert hazánk, daczára természetadta kincseinek, népünk tehetségeés szorgalmának, távolról sem volt képes a tőkében gazdag külföld bizalmát abban a mértékben megnyerni, a melyre egyébkép, gazdasági és politikai szoliditásánál fogva joggal számithatott. Nem csekély végül az a jelentőség sem, a melylyel rendezett valutaviszonyok az állam védképességére és hatalmi állására nézve birnak. Ha már a modern hadszervezet költségei békés viszonyok közt felette nagy feladatot rónak az állami fináncziákra, ugy mozgalmas idők beálltával a haderő költségei teljes mérvben igénybe veszik az állam magán- és egész közgazdaságát. Már azok, a miket a rendezett valutaviszonyoknak a közgazdaságra való hatásáról fennebb mondottam, kétségtelenné teszik, hogy az állam, a melynek közgazdasága a rendezetlen viszonyokkal küzd, erre a közgazdaságra csak igen korlátolt mérvben támaszkodhatik, a saját magángazdaságában pedig kétszeresen érzi a rossz valuta hátrányait; először fizetéseinél, mert pénzének vásárlási ereje mozgalmas idők beálltával a minimumra száll, másodszor érzi akkor, ha a szükséges tőkéket külföldön kénytelen beszerezni, a hol csak igen terhes föltételek mellett fög kölcsönhöz juthatni, az ily hitelek nyújtásánál a hitelképesség mérője az lévén, hogy a kölcsönre szoruló állam minő értékben, valutában kapja saját bevételeit. Kétségtelen tehát, hogy a rendezett valutaviszonyok az állam hatalmi súlyának egyik elsőrangú föltételét képezik. Összefoglalva mindazokat, a miket mai állapotaink hatásáról a gazdasági termelés három alapformájára, az állami és a magánhitelre, a gazdasági és általános politikai helyzetre mondottam, arra az eredményre jutok, hogy a mai állapot káros, és hogy következéskép az annak megszüntetésére irányuló czéltudatos törekvés jogosult, szükséges és támogatandó. Ugy a valutaviszonyok szabályozatlan voltából eredő közgazdasági ^hátrányok felismerése, mint az a törekvés, hogy ebből az állapotból kibontakozunk, különben nem új keletű* Már az 1865-ben Parisban kötött latin érmeszövetség létrejötte folytán előállott viszonyok egyfelől, másfelől az a körülmény, hogy a német szövetség és vele az az alap, a mely az 18574ki érmeügyi conventio megalkotására vezetett, megszűnt: a monarchiát addig követett pénz- és érmeügyi politikájának megváltoztatására ösztönözték. Ennek a törekvésnek kifolyása volt az a szerep, a melyet a monarchia az 1867-iki párisi értekezleten vitt s ennek ismét következése az a szerződés, a mely Francziaországgal köttetett, és a mely szerint a monarchia a. forintnak, mint számitási egységnek megtartása mellett, a latin unióba volt belépendő, egyúttal mindkét állam számára az aranyérték behozatalát is, mint elérendő czéit jelölvén ki, Ez a szerződés azonban nem lett megerősítve, de azért a monarchia két államának törvényhozásában látható nyomokat hagyott hátra. Az 1867. évi XVI. törvényczikk XLL czikkelyében ki van mondva, hogy az aranyérték behozatalára nézve egyforma előterjesztések fognak mindkét törvényhozásnak tétetni, a mely előterjesztésben a párisi pénzértekezlet elvei lehetőleg érvényre fognak, emeltetni, az 1869. évi XII. törvényczikkben, illetőleg pedig a megfelelő ausztriai törvényben a 10 és 20 frankos aranyak veretése iránt történt intézkedés. 49*