Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.
Irományszámok - 1892-77
LXXVÎI SZÁM. 383 ősztőnözerá félelem, a mely egyes gazdáinknál a valuta rendezése eüen mutatkozik, arra a téves nézetre vezethető vissza, hogy a valutarendezés alatt azt értik, hogy az a készpénzfizetésnek a szó teljes értelmében aranyban való fölvételét, vagyis azt jelenti, hogy a papirforint egy varázsütésre aranyforinttá, 27" frankká, 2-025 márkává változtatik át. Nagyon természetes, hogy a ki igy képzeli a rendezést, az joggal nagy veszélyt láthat benne. A rendezés e módja mellett a gazdának megdrágulnának bérei, napszámai, adója, Öszszes készkiadásai annyival, a mennyivel az aranyforint értéke nagyobb, a papir, illetőleg az ezüstforint értékénél, mig bevételei úgyszólván változatlanul ugyanazok maradnának. — De a ki a valutarendezés miveletét a dolog természetes rendje szerint ugy gondolja, hogy a forint helyébe annak nemes fémben való egyenértéke fog lépni, az a rendezésben nem veszélyt, hanem az agio által eddig nyújtott előnyök állandósítását, az agioviszonyok fixirozását fogja látni. Ha a rendezés tényleg csak ebben állana is, az már magában véve állandó állapotokat teremtene, biztos alapra fektetné a gazda tevékenységét, s megóvná őt a valuta hullámzásainak felette káros hatásától. — De a rendezés ennél messze nagyobb előnyöket biztosit. Különleges előnyül jelentkezik ugyanis az értékveszteségnek, a risiconak, a beváltási és átváltási költségeknek megszűnte. A gazda ma terményeiért nem kapja a teljes külföldi árt, s a külföldről behozott czikkeket nem veszi a külföldi áron, hanem a szállítási s közvetítési költségen kívül, ha elad • kevesebbletként, ha vesz, többletkép viseli a valuta-ingadozások biztosításául a vevőről, illetőleg az eladóról rá áthárított risicot, a beváltási és átváltási költséget, nem is említve azt, hogy a valuta ingadozásából eredő előnyök nem a gazda, hanem rendszerint a közvetítő kereskedő javára szoktak esni, — mig a rendezett valuta azon fentebb emiitett előnyön kivül, hogy a rendezett viszonyok legnagyobb biztositékát, az állandóságot teremti meg, azzal a szembeötlő további előnynyel jár, hogy ma a gazdát terhelő valutarisico és az átváltási költség meg fognak szűnni. A gazda érdekeinek szempontjából a valuta rendezése a jövőre nézve még nagyobb fontossággal birand, mint bir jelenleg. Egyrészt azért, mert a gazda ma kiadásainak egy tetemes részét még terményekben fedezi, terményekben fizeti cselédeit, feleseit, terményekben fedezi sok más kiadását. Kiadásainak azon részét tehát érintetlenül hagyja a pénz értékének hullámzása. De minél inkább bontakozunk ki a naturálgazdaságból s minél inkább térünk át a pénzgazdaságra, annyival súlyosabb lesz a gazda helyzete, mert a bizonytalanság, mely ma gazdálkodásának egy részét érintetlenül hagyja, annak egész körére fog nehezedni. S másrészt ugyancsak a naturálgazdasággal való felhagyás s a pénzgazdaság átalánosabb valósulása folytán kívánatos, sőt elsőrendű szükséglet a gazdára nézve a valutarendezés nemcsak azért, hogy gazdasága egész köréből kiküszöbölje a bizonytalanság tényezőit, hanem azért is, hogy tetemesen növekedő üzleti tőkéit olcsóbban tudja megszerezni s ez által képes legyen termelésének feltételeit megkönnyiteni. A valutarendezés mivelete által a világgazdaság egészében a culturállamokal egyenlő tényezőkként fogunk szerepelni. Ez a körülmény pedig kétségkívül azt az előnyt biztositandja számunkra, hogy ingatlanaink értéke nem többé elzárt gazdaságunk szűk viszonyaihoz, hanem az ezekben az államokban uralkodó viszonyokhoz simulni, tehát bizonyára emelkedni fog. Szintúgy igen becses előnye leend a rendezett valutaviszonyoknak s annak a közösségnek, a melybe e rendezett állapotok folytán a nagy világ gazdaságával kerülünk, a kamatláb alászállása, s következéskép a mezőgazdaságnak első rangú fontossággal biró jelzáloghitel olcsóbbodása, A valutarendezés tehát nem súlyosbítja a gazda helyzetét, hanem maradandóan kedvezőbb helyzetet biztosit részére.
