Főrendiházi irományok, 1887. XIV. kötet • 742-757. sz.

Irományszámok - 1887-748

Í)CCXLVJIÍ. SZÁM. 593 Melléklet a 748. számú irományhoz. Indokolás, a német birodalommal a, szabadalmi-, mustra- és árávédjegy-oltaloih tárgyában kötött egyezmény beezikkelyezéséről szóló törvényjavaslathoz. Az 1881. május 23-án a német birodalommal kötött kereskedelmi szerződés XX. czikke és a zárjegyzőkönyvnek erre vonatkozó pontja a szabadalmi, mustra-, minta és védjegyoltalom tárgyában intézkedvén, midőn egy Németországgal kötendő új kereskedelmi szerződés iránt a tárgyalások a német kormánynyal megindittattattak, azon megállapodásra jutottunk, hogy ezen tárgy iránti intézkedések a kereskedelmi szerződés keretéből kihagyatván, külön kötendő egyezmény által szabályoztassanak. Az ez alapon megindított és külön vezetett tárgyalások, melyek 1891. évi október 31-től kezdve november 7-ig Berlinben folytattatok, a jelen egyezmény megkötéséhez vezettek. Ily módon sikerült a védjegyek oltalmáról szóló nemzetközi szerződésektől sokban eltérő de a jogok sokkal nagyobb körét is felkaroló részletesebb és a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket pontosan meghatározó oly egyezményt létesíteni, mely nemcsak az ipari tulajdonra vonatkozó viszonyok eddigi szabályozását fentartja és pontosabban körülírja, hanem oly viszonyokra is kiterjed, melyek mint az áruknak hamis és a fogyasztó közönségnek tévedésbe ejtésére alkalmas jelzésének akadályozása, semmiféle eddigi egyezményben vagy szerződésben szabályozva nem voltak és a melyek különösen általam szorgalmaztatván, a nálunk felhangzott jogos panaszok orvoslását biztosítani alkalmasak. Hogy mennyivel inkább felel meg a jelen egyezmény jogos igényeinknek és mely irányban tartalmaz az uj rendelkezéseket, az az egyes czikkeknek következő részletezéséből vehető ki: Ugyanis az egyezmény 1. czikkében a szerződő felek területén a találmányok, mustrák (ideértve a használati mustrákat is) és minták gyári és kereskedelmi védjegyek, czégek és nevek fennálló oltalma a másik szerződéses fél alattvalóira kölcsönösen kiterjesztetik. Az idézett czikkben a mustrák mellett még az 1891. évi június 1-én kelt németországi birodalmi külön törvény által elismert »használati mustrák« is említtetnek. Eddig ugyanis a mustra oltalom Németországban ép úgy, mint minálunk is, a franczia rendszer szerint, a tárgyak alakjára és külső csinosságára vonatkozott, minek folytán a törvény által védett mustrák szorosan izlésmustrák fogalma alá estek. Miután azonban a német szabadalmak elnyerése az ott dívó elővizsgálati rendszer mellett hosszabb ideig tart és aránylag több költséggel jár és miután az angol, amerikai és svájczi törvényhozások is a használati mustrák bejegyzését engedik, melyeket az angol törvény (Act. 5 és 6 Vict. 65. 1842. august 10.) mint »article of manufacture having reference to some purpose K< »KENDI IROMÁNYOK. XIV. 1887—92. 75