Főrendiházi irományok, 1887. XIV. kötet • 742-757. sz.
Irományszámok - 1887-743
128 DCCXLIII. SZÁM. forgalomnál is a kölcsönösség feltétele alatt alkalmazást találnak. XXVI. CZIKK. A magas szerződő felek kölcsönösen megengedik egymásnak, hogy a másik fél mindazon kikötőiben és kereskedelmi piaczain, a hol valamely más állam consul ai működésre bocsáttatnak, ilyeneket szintén kinevezhessenek. A magas szerződő felek egyikének e consular, a kölcsönösség feltétele mellett, a másik fél területein ugyanazon kiváltságokat, jogosítványokat és mentességeket élvezendik, a melyekkel bármily más állam consulai bírnak vagy bírni fognak. Az egyik magas szerződő fél hadi- vagy kereskedelmi hajóinak legénységéhez tartozó és a másik fél területére szökött tengerészek kiszolgáltatásánál, az emiitett ügynökök a helyi hatóságok részéről ugyanazon segélyben és támogatásban fognak részesülni, mely a legnagyobb kedvezményt élvező nemzetek ügynökeinek nyujtatik vagy jövőben nyújtatni fog. XXVII. CZIKK. A jelen szerződés kiterjed azon országokra is, melyek a magas szerződő felek vámterületeivel jelenieg egyesítve vannak vagy a jövőben egyesítve lesznek. XXVIÍÍ. CZIKK. Jelen szerződés az osztrák-magyar monarchia és Olaszország közt 1887. évi deczember hó 7-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés helyébe fog lépni; 1892. évi február hó 1-én lép életbe és 1903. évi deczember hó 31-ig érvényben marad. Ha, azonban a magas szerződő felek egyike sem nyilvánítaná tizenkét hónappal az emiitett időszak lejárta előtt a szerződés hatályának megszüntetése iránti szándokát, az emiitett szerződés érvényben marad egy év lefolytáig azon naptól számitva, a melyen a szerződő felek egyike azt felmondja. A magas szerződő felek fentartják maguknak a jogot, hogy közös egyetértés utján ezen pédition douanière, seront appliquées au commerce de l'autre Partie contractante, pourvu que celle-ci accorde la réciprocité. ARTICLE XXVI. Les Hautes Parties contractantes s'accordent, réciproquement, le droit de nommer des Consuls dans tous les ports et places commerciales des pays de l'autre Haute Partie contractante, dans desquels sont admis des Consuls d'un tiers État. Ces Consuls de l'une des Hautes Parties contractantes jouiront, sous la condition de réciprocité, dans les territoires de l'autre, de toutes les prérogatives, facultés et exemptions dont jouissent et jouiront à l'avenir les Consuls d'un autre Etat quelconque. Les dits Agents recevront des autorités locales toute aide et assistance qui est ou viendrait à être accordée, par la suite, aux Agents de la nation la plus favorisée, pour l'extradition des matelots et soldats faisant partie de l'équipage des navires de guerre ou marchands de l'une des Hautes Parties contractantes, qui auraient déserté sur les territoires de l'autre. ARTICLE XXVII. Le présent traité s'étend aux pays qui appartiennent à présent ou appartiendront à l'avenir, au territoire douanier de l'une des Hautes Parties contractantes. ARTICLE XXVIIÍ. Le présent traité est destiné à remplacer le traité de commerce et de navigation conclu le 7 Décembre 1887 entre l'Autriche-Hongrie et l'Italie. Il entrera en vigueur le 1-er Février 1892 et restera exécutoire jusqu'au 31 Décembre 1903. Dans le cas où aucune des Hautes Parties contractantes n'aurait notifié, douze mois avant la fin de la dite période, son intention d'en faire cesser les effets, le dit traité demeurera obligatoire jusqu'à l'expiration d'un an à partir du jour où l'une ou l'autre des Hautes Parties contractantes l'aura dénoncé. Les Hautes Parties contractantes se réservent la faculté d'introduire dans ce traité d'un
