Főrendiházi irományok, 1887. XIII. kötet • 721-744. sz.
Irományszámok - 1887-721
lî DOCXXI. SZÁM. 31 czikk. Azon árúknál, melyek természeti minőségüknél fogva fuvarozás közben rendszerint súlyveszteséget szenvednek, a vasútnak a súlyveszteségért való felelőssége a végrehajtási határozmányokban megállapított szabvány tétel mérvéig korlátozva van. Ezen tétel, azon esetben, ha egy és ugyanazon fuvarlevéllel több darab szállíttatott, minden darab után külön számíttatik, a mennyiben az egyes darabok súlya a fuvarlevélben ki van tüntetve vagy más módon kimutatható. A felelősség ezen korlátozásának nincs helye, ha bebizonyittatik, hogy a súlyveszteség az eset körülményeihez képest nem az árú természetes minőségéből keletkezett, vagy hogy az alapul vett százalékos tétel ezen minőségnek vagy az adott esetben fenforgó egyéb körülményeknek meg nem telel. Az árú teljes elveszése esetén súly veszteség czímén levonásnak nincs helye. 33. czikk. A keresetre jogosult az árút minden további bizonyítás nélkül elveszettnek tekintheti, ha annak kiszolgáltatása 30 nappal tovább késik a szállítási határidő (14. czikk) lejárata után. 34. czikk. Ha a vasút az előző czikkek alapján teljes vagy részbeni elveszésért kártérítést nyújtani tartozik, akkor nzon rendes kereskedelmi érték, ilyennek nem létében pediu azon közönséges érték térítendő meg, melylyel ugyanazon fajú és minőségű árú a feladás lelyén birt azon időben, midőn az árú fuvarozás végett átvétetett. Ezen télül visszatérítendők azon összegek, melyek vám- és egyéb költségek, valamint fuvardíj fejében netán már kifizettettek. 35. czikk. A vasutaknak szabadságukban áll az elveszés, hiány vagy megsérülés esetében megtérítendő legnagyobb összeg kikötése mellett külön'feltételeket (külön díjszabásokat) kihirdetni feltéve, hogy ezen külön díjszabások mindenik vasút rendes díjszabásával szemben az egész szállítási vonalra díjmérséklést nyújtanak és hogy a legnagyobb kártérítési összeg az egész szállítási vonalon egyenlően alkalmaztatik. 36. czikk. A kártérítésre jogosult, midőn az elveszett árúért megtérített összeget átveszi a nyugtatványban azon fen tartással élhet, hogy az esetre, ha az árú a szállítási határidő lejártától számított négy hónapon belül megkerül, erről őt a vasú ti gazgat óság rögtön értesítse. Ez esetben a kártérítésre jogosult az értesítés vételétől számított 30 napon belül követelheti, hogy neki az árú a részére kifizetett kártérítés visszaszolgáltatása ellenében választásához képest a feladási vagy a fuvarlevélben megjelölt rendeltetési állomáson díjmentesen adassék ki. Ha a kártérítésre jogosult az első bekezdésben említett fentartással nem élt vagy ha a második bekezdésben megállapított harmincz napi határidő alatt az ugyanott emiitett igényt nem emelte, vagy végül, ha az árú a szállítási haláridő lejártától számítva csak négy hónap letelte után kerül meg, akkor a vasút a megtalált árú fölött országának törvényei szerint rendelkezhetik.
