Főrendiházi irományok, 1887. XII. kötet • 683-720. sz.

Irományszámok - 1887-690

ÜCXC. SZÁM. javítási és helyreállítási költségek idézték elő, melyek fedezetéről az 1890. évi költségvetés alkalmával gondoskodni még nem lehetett; e házak után befolyt haszonbérek viszont a bevételeket gyarapították. A szóban lévő túllépés még azon körülménynek is tulajdonitható, hogy több kincstári épület után a korábbi évekből származó állami és községi adók csak az 1890. évben számíttatván föl, a mondott évben kerültek kiegyenlítésre. A 37. tétel alatt a különféle kiadások czímén mutatkozó 329.775 frt 87 krnyi túlkiadás egyes kisebb, előre nem látott költségeken kivül azon körülménynek tulajdonítandó, hogy n tiszti biztosítéki alap javára vásárolt kötvények 327.680 frt 89 krnyi vételára e czím alatt számoltatott el. E költségek azonban valódi túlkiadást nem képeznek, minthogy a kötvények a tiszti biztosítékul az erre kötelezettek áltai befizetett és a különféle bevételek czíme alatt elszámolt összegekből vásároltatnak. Kereskedelemügyi ministerium. A 38. tétel alatt a tengeri hajózás és révügy czímén előfordult 36.644 frt 887» krnyi túlkiadás indokolásául szolgáljanak a következők: A kincstár tulajdonát a következő tengeri uszómüvek képezik, úgymint a >Deli< nevű gőzös, a >Bátor< vontató gőzös, a >Klotild« mentőgőzös, a gőzkotró a hozzátartozó iszaphordó dereglyékkel, a gözdarú, világító bárka és a tengerészeti szolgálatra rendelt mentő és egyéb használati csolnakok. A »Deli« gőzös szolgálati czélokra, a >Bátor« vontató gőzös vontatási szolgálatra és hivatalos utazásokra, a >Klotild« mentögőzös mentési czélokra és rövidebb tartamú hajóvontatásokra, a gőzkotró a kikötök medermélyitésére és tisztítására, a gőzdarú rendes szolgálatban az uszorok kiemelésére és elhelyezésére, továbbá magánosok által bérfizetés mellett nagyob súlyú tárgyak, mint például a fiumei kikötő-épitészeti vállalat által készített mesterséges zömök elhelyezésére és emelésére használtatik. Mindezen uszómüvek a »Klotild« gőzösön és a gőzkotrón kivül annak idején nem új állapotban kerültek a kincstár tulajdonába és részben már évtizedeken át vannak használatban. Ehhez járult az, hogy tengeri hajó-forgalmunk és a fiumei kikötő kereskedelmi torgal mának folytonos és nagy emelkedése következtében a kikötői tengerészeti szolgálat teljesítése érdekében ezen uszómüveket is mindig fokozódó mérvben kellett igénybe venni, ellenben az igénybe vételnek megfelelő gondozásuk kellő fedezet hiányában nem volt teljesíthető. Ezen körülmény indította a kormányt arra is, hogy az 1890. évi költség-előirányzat benyújtásánál az uszómüvek kezelési és fentaríási költségeire a korábbi években a »Tengeri hajózás és révügy« czím 4. rovata alatt megszavazott 7.300 frtnyi hitelnek 10.000 frtra való felemelését kérje. Azonban az uszómüveknek a helyreállítás czéljából elrendelt alapos megvizsgálása alkalmával kitűnt, hogy az azok kezelésére és fentartására szánt fentebbi összegeken kivül az uszómüvek helyreállítására és jókarba helyezésére oly nagyobb kiadás is szükségeltetik, mely ha rögtön és halasztás nélkül nem fordittatik az uszómüvekre, azoknak teljes elértéktelenitésétôl és az azokban fekvő százezerekre menő államvagyonnak elpusztulásától kellett volna tartani. így a >Deli< gőzösnek a dockban való megvizsgálása után kitűnt, hogy kazánja oly rossz karban van, miszerint a hajó számára új kazán szerzendö be, mi 4.8ö9 frt 41 krnyi, a hajó testének és gépezetének javítása pedig 8.228 frt 70 krnyi költséget okoz, ugy, hogy a >Deli< gőzös helyreállítása összesen 13.098 frt 11 krba kerül. 38