Főrendiházi irományok, 1887. XI. kötet • 618-682. sz.

Irományszámok - 1887-633

DCXXXin. SZÁM. 29 18. §. Az engedélyezett vaspályavonal mentén, vagy az egyes állomásokban szükséges üzleti távírdák, távbeszélők, vagy villamos jelzők iránt az 1888. évi XXXI. t.-cz. és az annak alapján kibocsátott rendeletek határozmányai mérvadók, melyekhez az engedélyesek szorosan alkalmazkodni kötelesek. A távírdák, távbeszélők és villamos jelzők felállításához, berendezéséhez és üzletben tartásához a kereskedelemügyi m. kir. ministertől előzetesen külön engedély eszközlendő ki, mely alkalommal az építés, berendezés és üzletbentartás feltételei a kereskedelemügyi m. kir. minister által rendeleti utón fognak megállapittatni, mihez engedélyesek alkalmazkodni kötelesek. Engedélyesek a vasútra vonatkozó épitési engedély kinyerése után a távirda, távbeszélő vagy villamos jelzők létesítésének engedélyezése iránt még oly időben kötelesek a kereskedelemügyi m. kir. ministerhez folyamodni, hogy a szóban forgó berendezések a vasút forgalomba helyezése alkalmával szintén már teljesen készen használhatók legyenek. A kereskedelemügyi m. kir. minister részére fentartva marad a jog, hogy a vaspályavonal mentén szükséges üzleti távirda- vagy távbeszélő-vezetéknek a pálya indóházain, esetleg őrházain alkalmazandó utolsó elszigetelőkig, valamint a forgatható védjelző készülékekig való kiépítését, a részletekre nézve az illető posta- és távirda-igazgatóság és az engedélyesek közt, a kereskedelemügyi m. kir. minister jóváhagyásának fentartása mellett, jegyzőkönyvileg megállapított feltételeknek megfelelően saját közegei által foganatosíthassa. Ez esetben, a mennyiben az üzleti távirda- vagy távbeszélő-vezetékekkel egyidejűleg állami távirda- vagy távbeszélő-vezeték nem építtetnék, engedélyesek kötelesek az oszlopok ég más épitési anyagok összes árát s az összes épitési költségeket, a mennyiben pedig egyidejűleg állami távirda- vagy távbeszélő-vezeték is építtetnék, az üzleti vezeték anyagainak árát és az összes épitési költségeknek az üzleti vezetékek létesítésére fordított aránylagos részét a kereskedelemügyi m. kir. ministernek megtéríteni. Mindkét esetben kötelesek engedélyesek az építkezéshez szükséges Összeget az utólagos elszámolási kamat nélkül előlegezni, — és az oszlopokat s a többi épitési anyagokat az épitendő pálya mentén az illető posta- és távirda-igazgatóság által meghatározott módon és időben, a már lerakott vasutvágányon saját kültségtikön szétosztatni. A kereskedelemügyi m. kir. ministernek jogában áll a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor állami távirda-, esetleg távbeszélő-vezetékeket alkalmaztatni, ez esetben azonban az oszlopok, az állam költségén való fentartás kötelezettsége mellett már ekkor az állam ingyen tulajdonába mennek át. Az üzleti távirda-, távbeszélő- és villamos vezetékek és berendezések összes alkatrészeikkel együtt a vasút kiegészítő tartozékát képezik, ennélfogva a jelen engedélyokmány 22. §-ában megállapított esetekben és módok szerint az államra haramiának át. Egyébként az 1888 : XXXI. t.-cz., valamint az annak alapján kibocsátott, vagy kibocsátandó ministeri rendeletek határozmányai, továbbá a hazai vasutakkal a távirdákra nézve 1877. évben kötött egyezmény határozatai az engedélyesekre nézve is kötelezők maradnak és lesznek. 19. §. Mihelyt a forgalom a jelenleg engedélyezett vonalon annyira növekedett, hogy az éjjeli szolgálat berendezése kivánatosnak vagy szükségesnek mutatkozand, az engedélyesek kötelesek lesznek saját költségükön mindazon berendezéseket eszközölni és mindazon biztonsági intézkedéseket megtenni, melyek a fennálló szabályok és utasítások szerint szükségesek s illetőleg, a melyek a kereskedelemügyi m. kir. minister részéről, hivatkozással azon szabályokra, követeltetni fognak.