Főrendiházi irományok, 1887. XI. kötet • 618-682. sz.
Irományszámok - 1887-670
258 DGLXX. SZÁM A VII. fejedet a föokmány aláírására és jóváhagyására, valamint az ahhoz való utólagos hozzájárulásra és esetleges későbbi módosításokra vonatkozó határozatokat tartalmazza. A föokmány az értekezleten részt vett hatalmak képviselői által (Hollandia és Törökország kivételével, mely államok képviselői azt csak utólag írták alá) 1890. július 2-án Íratott alá. Megjegyzendő, hogy eddigelé a föokmányhoz utólagosan egy hatalom járult hozzá. Ugyanis a 98. czikk értelmében az olasz kormány az aethyopiai Negus Negesti, Menelik által részére adott felhatalmazás alapján az utóbbinak a brüsseli föokmányhoz való hozzájárulását 1890. augusztus 28-án bejelentette. A föokmány az aláírás napjától számítva legkésőbb egy évi időközön belül jóváhagyandó. A föokmánynyal egy napon aláirt és annak kiegészítő alkatrészét képező nyilatkozat az Afrika némely (Kongó) vidékére vonatkozó kérdések szabályozása iránt tartott berlini értekezlet föokmányának (1886: XIV. t.-cz.) 4. czikkében foglalt azon elvi határozat módosítására vonatkozik, mely szerint az ezen föokmányban megjelölt területekre bevitt árúk beviteli és átviteli vám alól mentesek. A Kongó-állam ugyanis kijelentette, hogy pénzügyi helyzeténél fogva azon kötelezettségeket, a melyek reá a rabszolgakereskedés elnyomása érdekében létrejött föokmány határozataiból haramiának s reá új megterheltetést rónak, nem vállalhatja magára, ha bevételi forrásainak elkerülhetetlenné váló szaporítása végett a berlini (Kongó-) értekezlet főokmánya fentemiitett czikkének módosítása utján azon joggal fel nem ruháztatik, hogy a bevitt árúk után vámot szedhessen. A nyilatkozatban ennélfogva felhatalmaztatnak azon hatalmak, a melyek a Kongó medenczében birtokokkal bírnak vagy védnökséget gyakorolnak, hogy az oda bevitt árúkat beviteli vámnak vethessék alá, mely vám a bevitt árúnak a beviteli kikötőben való értéke 10%-ánái — a szeszes italok kivételével — nagyobb nem lehet. Ezen intézkedés 15 évig marad érvényben. A Kongó-terület vámrendszerére vonatkozó feltételek megállapítása végett a szerződő felek közt ehhez képest 1890. november 5-én megindított külön tárgyalások folyamán a Kongó-medencze a vámkezelés megkönnyítése czéljából két külön övre osztatott fel. Az egyik öv a Németország, Nagybritannia és Olaszország hatalmi köre alá eső s Afrika keleti részén az indiai oczeán által határolt területrészeket, a másik a nyugatafrikai tengerparton levő és az atlanti oczeánnal határos öv pedig a Kongóállam, Francziaország és Portugália birtokait foglalja magában. Ezen két övre vonatkozó vámtarifák, a melyekre nézve Németország, Nagybritannia, Olaszország, illetve a Kongó-állam, Francziaország és Portugália megegyeztek és a melyek szövege alább fordításban mellékeltetik, az egyes országok termékeinek különbözeti bánásmódját nem fogják maguk után vonni, sót az határozottan ki van zárva. Ez utóbbi feltétel mellett a 10%-os értékvám elfogadása ellen részünkről annál kevésbbé látszott ok fenforogni, mert ahhoz a többi nálunk sokkalta nagyobb mérvben érdekelt hatalmak mind hozzájárultak. A hollandi kormány, a mely a Kongó-állam javaslatához való hozzájárulását kezdetben megtagadta, ahhoz utólag (1890. deczernber 30-án) hozzájárult. Az északamerikai Egyesült-Államok kormánya, a mely a berlini (Kongó) értekezlet főokmányához nem járult hozzá és ezen alaki okból a nyilatkozatot sem Írhatta alá, a Kongó-állammal kötött külön egyezményben az annak idején részére szerzôdésszerûleg biztosított beviteli vámmentességről lemondott, ugy, hogy a föokmány és nyilatkozat életbeléptével az északamerikai termékek ugyanazon beviteli vámoknak vettetnek alá, mint más államok termékei. Midőn végül még megjegyzem, hogy O Felsége többi országai és királyságainak kormánya azonos törvényjavaslatot terjeszt az ottani törvényhozás elé, az ezennel beterjesztett törvényjavaslat elfogadását tisztelettel kérem. Budapesten, 1891. évi június hó 15-én. Baross Gábor s. k„ kereskedelemügyi m. kir. minister.
