Főrendiházi irományok, 1887. XI. kötet • 618-682. sz.
Irományszámok - 1887-661
DGLXI. SZÁM. 157 »Ezen átlagos összeg a társaságnak évi járadékként az eredeti engedély idejének lejártáig félévi részletekben arany- vagy ezüstpénzben fizetendő ki.« »Egyébiránt a beváltás után 3 hónap alatt a társaságnak mindazon visszafizetések, melyekhez a 15. czikk szerint az engedély lejártakor jogot tarthatna, érczpénzben fognak kifizettetni.« Az engedélyokmánynak imént idézett 15. czikke pedig felsorolván azon ingatlanokat, melyeknek az állam az engedély megszűntével, vagy a beváltás esetén az évjáradék fejében élvezetébe lép, — az ingóságokra nézve kiköti, hogy: »A mi az ingóságokat, úgymint: mozdonyokat, vasúti és közúti kocsikat, . mozgógépeket, műszereket, égő, vagy más mindennemű anyagszerkészleteket illeti, azok a társaság által bizonyos, megállapitott, vagy egyik fél kívánságára szakértők által meghatározandó becsáron adandók át az államnak.« Az imént előadottak alapján a következőket kell constatálnunk : A társaságot megváltás fejében évi járadék illeti meg, tekintet nélkül a vonalakba fektetett tőkére. Ez a tőke csak akkor veendő figyelembe, ha az évjáradék, mely a fentemiitett öt évi átlagból kikerül, kisebb, mint a befektetett töke 57*°/»-a. Ha azonban a fentiek szerint kiszámítandó évjáradék nagyobb a tőke 57«Vo-ánál, akkor a tökebeli számítás irreleváns; mi azt jelenti, hogy azon esetre, ha a társaság bármily befektetett töke-vagyonnal 5V«Vo-nál nagyobb átlagos jövedelmet tudott elérni, neki erre a jövedelemre van és pedig mint minimumra igénye. E mellett pedig számításba veendő az, hogy az utóbb idézett engedélyokmányi kikötés azon előnyt biztosítja a társaság részére, hogy az állami megváltás esetén a fentebbi minimumok valamelyike alapján megállapítandó megváltási összegen felül az anyagkészletek értéke egészen, a forgalmi eszközök értéke pedig az értékcsökkenés levonásával, azonban csak a régi vonalak után és pedig a 14. czikk utolsó pontja szerint a beváltás után 3 hónap alatt készpénzben lesz a társaságnak kifizetendő. A temesvár-orsovai és vágvölgyi, valamint a másodrendű vonalak ioigalmi eszközei után a társaság nem igényelhet ily külön kárpótlást, mert az illető engedélyokmányokban ki van kötve, hogy a megváltási évjáradék fejében a forgalmi eszközök további megtérítés nélkül az államra szállnak. A kérdésben forgó 15. czikk határozmánya tehát a megváltásnál figyelmen kivül alig hagyható és pedig annál kevésbbé, mert a mint már emliteni, szerencsénk volt, az évjáradék megállapításánál első sorban az átlagos évi jövedelem és nem a tőkebefektetés a mérvadó. A régi vonalak forgalmi eszközeinek, melyekben a forgalom emelkedése következtében a legújabb időkig beszerzett forgalmi eszközök is benfoglaltatnak, — értékcsökkenés czimén alig lehet többet, mint 25%-ot levonásba hozni, s igy ezen a czímen a régi vonalak forgalmi eszközeinek fent kimutatott 21,763.216 frt 20 krnyi beszerzési költségeiből azok 75°/o-a, vagyis . . \ 16,322.412 frt 15 kr., az anyagkészletek czimén pedig, miután ezek a gyors felhasználás következtében értékcsökkenésnek alig vannak kitéve, a megváltás tárgyait képező vagyonértékek közt kimutatott egész összeg, vagyis . . 2,096.123 frt 47 kr., együtt tehát . . . 18,418.535 frt 62 kr. volna a társaságnak a megváltást követő 3 hónap alatt kifizetendő. Ezeket előrebocsátva, lássuk, miként alakul a megváltási évjáradék, ha a megváltás alapjául az engedélyokmányszerű hét. illetve öt évi tiszta jövedelem átlaga vétetik alapul. 4
