Főrendiházi irományok, 1887. X. kötet • 550-617. sz.
Irományszámok - 1887-577
72 DLXXVII SZÁM. igényeknek megfelelő kisdedóvodát állítani, figyelem nélkül állami adóik mennyiségére. Ugyanis biztositani kell, hogy minden vármegyében legalább egy mintaintézet legyen, a hol egyszersmind a 11-ik §-ban megkivánt vizsgát a dajkák is letehessék. Minthogy pedig a pusztákon és tanyákon levő gyermekek gondozása leginkább hiányos, különösen hangsúlyozni kellett, hogy a községek kötelezettsége a helyi viszonyokhoz képest az ottani gyermekek számára szükséges intezetek állítására is kiterjed. 17 — 19. §§-hoz. Ily czélra felhasználható más községi jövedelem vagy vagyon hiányában az 1868. évi XXXVÎI1. t.-czikk 35. és 36-ik §-ainak analógiája szerint pótadó kivetését kellett kimondani, mint az egyedüli módot a költségek viselhetésére. A kisdedóvó-intézetek költségei csekélyebbek lesznek az elemi iskolai kiadásoknál, a mig tehát ez utóbbiakra 5%-os pótadó vethető ki, addig amazokra elegendő lesz 3%-os pótadó kivetése, a mely társadalmi hozzájárulással, esetleg államsegélylyel fedezni fogja a költségeket. A községek teherviselési képességének megítélése végett szükséges, hogy a pótadó bizonyos mértékével (pl. 20%) már megterhelt községek csak a belügy- és pénzüg^minister hozzájárulásával vethessék ki ez újabb adót. Tekintve, hogy az állam által állított intézetek szintén a községi lakosok gyermekei érdekében létesülnek s az állam a községre rótt feladat teljesítését könnyiti meg, indokolva van, hogy a kérdéses 3% os adót az állam is igénybe vehesse. Minden kétség eloszlatása végett szükséges volt a törvényjavaslat szövegében határozottan megjelölni a 3%-os pótadó kirovásánál alapul veendő adónemeket. Az egyenes állami adók közül a földadót, házadót, keresetadót, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adóját, bányaadót, végre az egyéni bevallás tárgyát képező töke- és járadéki jövedelmek után járó tőkekamat és járadékadót lehetett, mint olyanokat, megjelölni, melyek alapján a kérdéses 3%-os pótadó kivethető. Ellenben a vasúti és gőzhajózási szállítás utáni adó, a nyereményadó, a fegyver- és vadászati adó, a hadmentességi díj, az általános jövedelmi pótadó, a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék kamatai után járó, valamint azon tőkekamat-adó után, mely az 1875. évi XXII. t. ez. 6. §-a értelmében a kamat-kifizetés alkalmával az állami pénztár vagy a kamatokat kifizető társulat által vonatik le a kérdéses pótlék, részint a dolog természeténél fogva, részint az 1879. évi XLIX törvényezikk 8. §-a, az 1883. évi XXIII. törv.-czikk 51. g-a, az 1880. évi XXVII. t.-cz. 17. §-a, az 1875. évi XLVII. t.-cz. 11. §-a, az 1883. évi VII. t.-cz. 2. §-ának határozott rendelkezésénél fogva nem vethető ki. A 17. §. ide vonatkozó rendelkezése megfelel az 1883. évi XV. t.-cz. 9. §-a hasonló szövegének, de a mellett még czélszerü volt a 3°/«-os pótadó behajtásánál követendő eljárásra nézve a közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t.-cz. rendelkezéseit iiányadókul kijelölni. A Vi részben kisdedóvási czélokra fordított vármegyei közművelődési pótadót fizető községeket a 17. és 18-ik §§-ban meghatározott 3% os adó alól fel kell menteni, nehogy a községek ily czélra kétszeresen terheltessenek meg és másrészt, hogy ösztönzés adassék arra mikép a vármegyék vegyék kezökbe a kisdedóvás ügyének rendezését, a mi mindenesetre eredményesebb lesz, mintha teljesen a községekre hagyják. 20. §-hoz. A kisebb igényeknek megfelelő menedékházakba rendszerint a legszegényebb néposztály fogja gyermekeit küldeni, méltányos tehát, hogy mig a költségesebb állami és községi kisdedóvodák kiadásainak fedezhetése végett mérsékelt díj szedése megengedtetik, addig az ugyanilyen jellegű menedékházakba járó gyermekek azokba díjtalanul vétessenek fel.
