Főrendiházi irományok, 1887. X. kötet • 550-617. sz.
Irományszámok - 1887-550
DL. SZÁM. 5 miután 20%-nyi piszkot tartalmazván, magasabb árt követelni nem lehet. Szlatináról az évenkint elszállított sómennyiség "átlagban 340.000 métermázsát tesz, ebből 'A°/o-ot lábsóképződésre leszámítva, 850 métermázsa só csak féláron vagyis középszámitással 1 mm. sót 10 frt 5 krral véve fel, — 4.460 frtért árusittatik el, még ha a lábsó-képződés megakadályozta tik, az emiitett sómennyiség, legkisebb árt véve fel, 3.000 frtnyi több bevételt eredményezend. 4. A Szlatináról elszállítandó só után biztosított magasabb szállítási illeték a só eladási árába fogván beszámíttatni, a kincstárt nem terheli; a vasútépítéshez szükséges kincstári területek ingyenes átengedése pedig Máramaros vármegyében a föld ára általában alacsonyan állván, számbavehető áldozatot szintén nem képez. 5. A máramaros-sziget-sziget-kamarai kincstári vasútnak használatra való átengedése a bányakincstárra annyiban még előnynyel is jár, a mennyiben az az eddig mintegy évi 1.700 frtra rúgott pályafentartási kiadásoktól menekül. A régi vonalak engedélytartamának fentebb már említett meghosszabbítása első sorban szinfén a bányakincstárral fennálló üzleti viszonyban találja magyarázatát, illetve az újból megkötött sószállitási szerződések tartamával függ Össze; ezen meghosszabbitás azonban különben is méltányosnak mondható, mert eltekintve attól, hogy a meghosszabbított engedélytartam lejártával a sziget-kamara-szlatinai vonal mint rendes vágányú vasút szálland át az államra, az engedélyes vasut-részvénytársaság a sziget-kamara — nagy-bocskói, illetve kis-bocskói helyi érdekű vasutvonalakat nemcsak a nélkül megépiti, hogy az államtól az 1888: évi IV. t.-cz. 7. §-a alapján külön állami segélyt venne igénybe; hanem még maga hoz további áldozatot, a mennyiben kötelezettséget vállalt arra is, miszerint a sziget-kamara-szlatinai vonal átépítése következtében a szlatinai sóbányáknál a sójövedék érdekében szükséges átalakításokat is 22.000 frt költség erejéig sajátjából eszközlendi. Az engedélyokmány határozmányai egyebekben a helyi érdekű vasutak építésére és üzletére kiadatni szokott engedélyokmányok feltételeivel megegyezvén, tisztelettel kérem a tisztelt képviselőházat, miszerint a kérdésben forgó vasutvonalak engedélyezését, illetve ezen jelentésemet tudomásul venni s erről hasonló czélból a főrendiházat is értesíteni méltóztassék. Végül tisztelettel megjegyzem, hogy a vasut-részvénytársaság részére az engedélyezés tárgyát képező helyi érdekű vasutak megépitése czéljából az 1888. évi IV. t.-cz. 7. §-a alapján külön állami segélyt nem engedélyeztem. Budapesten, 1890. évi október hó 3-án. Baross Gábor s. k., kereskedelemügyi m. kir. minister.
