Főrendiházi irományok, 1887. VIII. kötet • 436-519. sz.

Irományszámok - 1887-453

CDLIII. SZÁM. 123 mazók) gyökeres reformra szorul, az általánosan érzett szükség. Az tovább fenn nem tartható, hogy a bírósági gyakorlat a kir. ítélőtábláknál is kezdetét vehesse. Hogy itt gyakran évtizedeken keresztül — jegyzői szolgálatot teljesítve oly rangú állást (kir. táblai fogalmazó) nyerhessen el valaki, hogy reá nézve, legalább rangban nem előléptetés, ha a törvényszékhez bírónak kineveztetik. A felsőbb bírósági jegyzői állás helyes szervezet mellett elsőrendű magasabb gyakorlati biróképzői intézménynyé alakulhat. Ennek azonban két szigorú feltétele van: Egyik, hogy a ki a felsőbb bíróságoknál jegyzőnek alkalmaztatik, már az alsóbb bíróságoknál kellő bírói gyakorlatot szerezzen. Ekkor ugy tudományos, mint gyakorlati kiképeztetését, jelentékenyen fogja emelni a felsőbb birák eljárásának megfigyelése, közvetlen tanulmányozása. A másik feltétel az, hogy a felsőbb biróságoknál jegyzőkül csak azok alkalmaztassanak, a kikről bízvást feltehető, hogy gyakorlati ismereteiket rövid idő alatt a felsőbb bírósági gyakorlat megismerésével kiegészítve, megnyugvással nevezhetők ki törvényszéki birákul. Ily rendszer mellett a felsőbb bírói jegyzői kar folyton hullámzó testület leend, melynek az a hivatás jut osztályrészül, hogy a felsőbb bíróság fejlettebb gyakorlatát, magasabb tudományos szinvonalat vigyék magukkal a törvényszékhez. E czéloknak kivan a 6. §. megfelelni, midőn a tanácsjegyzői szolgálatot jövőre albirákra bízza. Két évnél tovább egy albiró sem maradhat a táblán, mert ezen idő alatt, ha alkalmas egyén ugy is előlép, vagy ha addig kellő ismereteket nem szerzett, további berendelése a kitűzött czélra alig fog szolgálni. Minthogy az albirákat akaratuk ellenére berendelni nem lehet, Ösztönzésül arra, hogy maguk kérjék a berendelést, a budapesti kir. ítélőtáblához rendelt vidéki albírák 400 forint, — a többi kir. táblához berendeltek pedig 200 frt pótlékban részesülnek. A budapesti székhelylyel biró albirákat azért nem illeti pótlék, mert 600 frttal nagyobb rendes javadalmazással bírnak, mint a vidéki albírák. Ha tehát kívánságukra vidéki kir. táblához rendeltetnek, ugy fővárosi járandóságukat megtartják. Helyben pedig, minthogy összes járandóságuk különben is 1.800 frt, mi sem indokolja még külön pótlék adását. Ugyan remélhetőleg ritkán fog előfordulni, hogy a kir. ítélőtáblákhoz berendelt albírák ismét csak albirói minőségben hagyják el a kir. ítélőtáblánál elfoglalt helyeiket, mert hisz az egész intézménynek czélja épen az, hogy a kiválóbb s már törvényszéki biráknak mintegy kijelölt aibirák szerezzék meg ott magasabb gyakorlati kiképeztetésüket, — mégis a kivételekre tekintettel gondoskodni kellett arról, hogy a hason minőségben való visszahelyezés akadályokba ne ütközzék. Minthogy azoknak az albiráknak az állásai, a kik a kir. Ítélőtáblához rendeltetnek be, rendszerint be fognak töltetni: elkerülhetlen az igazságügyi kormánynak azt a jogot megadni, hogy a kir. ítélőtáblának a kerületében levő bármely járásbirósághoz akaratuk ellenére is áthelyezhesse a kir. táblához berendelt albirákat. Meg kell e helyütt jegyeznem, hogy a kir. táblai tanácsjegyzői reformot követni fogja a kir. curia tanácsjegyzöi szervezetének átalakítása is. Ez azonban a jelen javaslat keretén kivül esik. A másik ujitás a számvevőség szervezése a kir. ítélőtáblánál. Azonnal ki kell emelnem, hogy a 27. §-ban a kormányra bízatott a számvevőség felállításának időpontja és szervezésének módja. A számvevőség felállításának szüksége csak akkor áll be, ha a kir. ítélőtáblák elnökei a felügyeleti jogon felül egyéb igazgatási teendőkkel is felruháztatnak. Az igaxgatási teendők átruházását csak fokozatosan kívánom eszközölni, mert súlyt kell arra helyeznem, hogy az elnökök