Főrendiházi irományok, 1887. VIII. kötet • 436-519. sz.
Irományszámok - 1887-453
116 CDLIII. SZÁM. nyéket alig elégitheti ki. És különben is az igazságügyministerium csak igazgatási érintkezésben állván a bíróságokkal, nincs módjában a biróságok folytonos jogszolgáltatási működését figyelemmel kisérni és igy alig bocsátkozhatik annak alapos megitélhetésébe, miként teljesitik a biróságok és tagjaik igazságszolgáltatási feladataikat. Ily viszonyok között nem nyugodhatik biztos alapon a birói előléptetés rendszere sem. Általában a mai kir. táblai szervezet mellett nem érezhetik alsó bíróságaink tagjai azt az örvendetes eredményeket biztositó felemelő erkölcsi hatást, mely elmaradhatlan oly rendszer mellett, midőn összes tevékenységüket, egész birói egyéniségüket a felsőbb biróságok folytonosan kötelességszerüleg figyelemmel kisérve alaposan megismerhetik. Az alsóbb biróságok tagjai pedig annak biztos tudatában lehetnek, hogy épen azoknak, kik leghivatottabbak birói egyéniségük megítélésére, előmenetelükre is hathatós befolyás van biztositva. Ha tehát a mai kir. itélő táblai szervezet mellett a budapesti kir. Ítélőtáblának vezetése, munkásságának irányzása és ellenőrzése az alkalmazottak nagy számánál fogva csaknem leküzdhetlen nehézségekkel jár; ha a felügyeleti jog hatályos gyakorlása teljesen meg van zsibbasztva; ha az előmeneteli rendszer az elérhető biztos alapot nélkülözi; ha az alsóbb biróságok ügyvitelének szabályos menetére folytonos befolyás alig gyakorolható és igy általában a helyes igazságügyi kormányzás feltételei hiányoznak: akkor ily szervezetet tovább fentartani nem volna czélszerű még abban az esetben sem, ha perjogi okok nem kivannak a kir. Ítélőtáblai szervezet reformját. Azt az egyetlen érvet is, hogy a központositott kir. táblai szervezet mellett a jogegység érdeke van biztositva, az eddigi tapasztalatok megerőtlenitették, mert a tiz polgári és őt büntető tanácsban működő budapesti kir. ítélőtáblánál a jogegység követelményei kellő mérvben valóban nem érvényesültek. De különben is a jogszolgáltatás egységét a kir. curia egységes szervezete van hivatva biztosítani. Ha sikerült a föntebbiekben kimutatnom azt, hogy a kir. Ítélőtáblák mai szervezete az írásbeliségen nyugvó perjogi rendszer mellett sem tarthaló fenn helyesen: annál nagyobb megnyugvással fogadhatja el a törvényhozás az ajánlott kir. ítélőtáblai szervezeti reformot, mert a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló és már a közel jövőben megvalósítandó polgári és bűnvádi törvénykezés rendszerével a mai kir. táblai szervezet egyenesen összeegyezhetetlen. A közvetlenség és szóbeliség rendszerének ugyanis elengedhetlen követelménye, hogy a kir. ítélőtáblák az ország összes lakói számára hozzáférhetőbbek legyenek. Tagadhatatlan ugyan, hogy minden perjogi szerkezet szoros kapcsolatban áll a birósági szervezettel, de bármily alaptételeken nyugodjanak is az alkotandó perjogi reformok: az föltétlenül bizonyos, hogy a kir. Ítélőtáblák mai szervezete egyetlen perjogi rendszerbe sem illik bele. Ellenben az ország területével és lakosságának számával arányban felállított több kir. Ítélőtábla minden perjogi rendszernek — és miként fentebb jeleztem — a helyes birói szervezeti politikának is nélkülözhetlen kelléke. Ebből az okból nem tartottam szükségesnek azt, hogy a bűnvádi és polgári eljárási törvények megalkotása előzze meg a kir. Ítélőtáblák szétosztását megállapító törvényt. Az alkotandó perjogi reformoknak részletei befolyást gyakorolhatnak a kir. Ítélőtáblák hatáskörére, a bírák szükséges létszámára: de nem érintik magát a kir. táblai reform lényegét. Oly perjogi reform ugyanis, mely a mi viszonyaink között fölöslegessé tegye az ország több vidékén felállítandó kir. ítélőtáblákat, egyenesen kizártnak veendő. De nem mulaszthatom el ama meggyőződésem kifejezését sem, hogy viszonyaink között az alkotandó polgári és bűnvádi perrendtartások azokban az ügyekben, melyekben első bíróságként a törvényszék ítél, a tény-
