Főrendiházi irományok, 1887. VII. kötet • 377-435. sz.
Irományszámok - 1887-433
406 CDXXXII1. SZÁM. Valamely gyári vagy kereskedelmi védjegyre vonatkozó kizárólagos használati jog a svédek és norvégek javára az osztrák-magyar monarchiában és viszont az osztrákok és a magyarok javára Svédországban és Norvégiában nem lehet sem nagyobb terjedelmű, sem hoszszabb tartamú, mint a saját hazájukbeli. II. CZIKK. A szerződő országok egyikének honosai, kik védjegyük tulajdonát a másikban biztosítani óhajtják, az utóbbi országban a törvényhozás által e tekintetben előirt alakszerűségeknek megfelelni tartoznak. A mi a védjegyek bejegyeztetését illeti, ezek Svédországban a stockholmi királyi szabadalmi hivatalnál, Norvégiában a christianiai gyári és kereskedelmi védjegyek lajstromzási és letéti hivatalánál, az osztrák-magyar monarchiában pedig a bécsi és a budapesti kereskedelmi és iparkamaráknál letéteményezendők. Gyári vagy kereskedelmi védjegyekül, a melyekre az előző megállapodások alkalmaztatnak, azok tekintetnek, melyeket az illető országban az illető iparos vagy kereskedő, a ki azokat használja, törvényesen megszerzett, vagyis a svéd vagy norvég védjegy jellege, a svéd vagy norvég törvények szerint birálandó meg, épen ugy, mint a hogy az osztrák vagy a magyar védjegy jellege az osztrák, illetve a magyar törvények szerint Ítélendő meg. Mindazonáltal a bejegyzés megtagadható, ha a védjegy, melyre nézve az kéretett az illetékes hatóság által, az erkölcsiséggel, vagy a közrenddel ellenkezőnek találtatnék. III. CZIKK. Jelen egyezmény kihirdetése napján lép hatályba és az egyik vagy másik magas szerződő félnek felmondása napjától számítandó egy év lefolyásáig marad érvényben. Le droit exclusif d'exploiter une marque de fabrique ou de commerce ne peut avoir au profit des Suédois et Norvégiens en AutricheHongrie et, réciproquement, au profit des Autrichiens et Hongrois en Suède et en Norvège un degré plus étendu ou une durée plus longue que dans le pays d'origine. ARTICLE II. Les nationaux de l'un des pays contractans qui voudront s'assurer dans l'autre la propriété d'une marque, devront remplir les formalités prescrites à cet égard par la législation de ce dernier pays. Quant au dépôt de leurs marques, il devra s'effectuer en Suède au bureau Royal des brevets à Stockholm, en Norvège au bureau d'enregistrement et de dépôt des marques de fabrique et de commerce à Christiania, en Autriche-Hongrie aux chambres de commerce et d'industrie à Vienne et à Budapest. Les marques de fabrique ou de commerce auxquelles s'appliquent les stipulations-précédentes sont celles qui, dans les pays respectifs, sont légitimement acquises aux industriels ou négociants qui en usent, c'està-dire que le caractère d'une marque suédoise ou norvégienne doit être apprécié d'après la loi de Suède ou de Norvège, de même que celui d'une marque autrichienne ou hongroise doit être jugé d'après la loi autrichienne ou hongroise. Toutefois le dépôt pourra être refusé si la marque pour laquelle il est demandé est considérée par l'autorité compétente comme contraire aux bonnes moeurs ou Tordre public. ARTICLE III. Le présent arrangement entrera en vigueur dès le jour de sa publication et restera obligatoire jusqu'à l'expiration d'une année à partir du jour où l'une ou l'autre des Hautes Parties contractantes l'aura dénoncé.
