Főrendiházi irományok, 1887. VII. kötet • 377-435. sz.
Irományszámok - 1887-399
108 CCCXCIX. SZÁM. másra elfuvarozott hordó, tovább-szállitásra nem vétetik fel s vagy az eladó, vagy a vevő bírságokkal sujtatik. A borkivitelünket nehezítő ezen körülmények nem kerülhették el figyelmemet s keresvén az orvoslás módozatait, azon meggyőződésre kellett jutnom, hogy a viszonosság feltétele mellett, az Ausztriából ily czélból beküldött hordókra nézve a külön-hitelesitési kényszernek elejtése érdekeinkkel nemcsak nem ellenkezik, hanem bortermelő és borkereskedő köreink kivánal inainak is megfelel. Ez irányban sikerült az osztrák kormánynyal oly megállapodásra jutni, mely szerint az egyik államterületről megtöltés és visszaszállítás czéljából a másik államterületre küldött, litermértékre már hitelesített hordókra nézve a külön hitelesitési kényszer, vagyis a második hitelesítés kölcsönösen elejtetnék ; mihez képest az osztrák kormány által hasonló törvényjavaslatnak előterjesztése helyeztetett kilátásba. Áttérve a törvényjavaslat tartalmára, abban kimondatnék, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok teriiletén szabályszerűen hitelesített, illetőleg után-hitelesitett hordók, a mennyiben borral, sörrel vagy szeszszel való megtöltés végett a magyar korona országainak területére azzal a rendeltetéssel jönnek át, hogy igy megtöltve ismét visszaszállittassanak, a vám- és kereskedelmi szövetség tartamára és a viszonosság feltétele mellett, az 1874. évi VIII. törvényczikk értelmében szabályszertíleg hitelesített, esetleg után-hitelesitett hazai hordókkal egyenlő elbánás alá esnek. Ehhez képest a törvény életbeléptetése azon feltételhez van kötve, hogy egyidejűleg a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban "és országokban hasonló viszonos intézkedés biztosítva legyen. Minthogy ennélfogva az egyenlő és viszonos eljárás feltétele teljesen meg van óva, s minthogy továbbá a tervezett intézkedés a forgalom megkönnyitése által borkereskedelmünknek is javára váland, felmentvén azt több oly zaklató alakiságtól, melyek szabadabb mozgását valódi Szükség nélkül korlátozzák, mindezeknél fogva tisztelettel kérem a t. képviselőházat, hogy e törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1890. évi január hó 23-án. Harass Gábor s. k., kereskedelemügyi m. kir. minister.
