Főrendiházi irományok, 1887. VII. kötet • 377-435. sz.

Irományszámok - 1887-398

CCCXGVIII. SZÁM. 105 A 7. és 8. § ok megfelelnek az előző törvény 5. §-ának, csakhogy ennek rendelkezéseit tüzetesebben és szabatosabban fejezik ki. A régi törvény azon büntetendő cselekvényekre nézve, melyeket kihágásnak minősített, és azon mulasztásokra nézve, melyek a belőlük eredő költségek megtérítésének kötelezettségét vonják maguk után, összesítve tartalmazott rendelkezéseket. Ezen különböző természetű rendelkezéseket, melyeknek egyike büntetésről, másika a kártérítésről szól, ugy a dolog természeténél fo^vn, mint tekintettel az eljárás különbözőségére is, két külön §-ba kellett foglalni. Netaláni kételyek megelőzése végett szükségesnek láttam továbbá ugy a büntetés kiszabására, mint a kártérítési ös

s

zeg megállapítására hivatott elsőfokú és felebbviteli hatóságokat, valamint a végérvényesen megállapitott költség behajtásának módozatát is tüzetesebben meghatározni. — A 7. §-bói a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó rendelkezést — mint feleslegeset — kihagytam, mert e részben a kihágásokról szóló 1879: XL. t.-cz. 20. és 22. §-ai amúgy is tartalmaznak általános rendelkezést. A javaslat 9. és 10. §-ai, mint a melyek a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkoznak, külön indokolásra nem szorulnak. Kérem a t. képviselőházat, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1890. évi január hó 16-án. Baross Gábor s. k., kereskedelemügyi m. Jcir. minisi«, FŐRENDI IROMÁNYOK. VII. 1887—92. U