Főrendiházi irományok, 1887. VII. kötet • 377-435. sz.

Irományszámok - 1887-397

lüü CCGXCVII. SZÁM. A fegyelmi büntető joghatóságot szabályozó 24. § , szabatosabb szövegezés mellett, teljesen megfelel a régibb 29. §-nak. A 25. §. (régibb 24. §.), mely a kivándorlás czéljából kért elbocsátások tárgyában követendő elveket állapítja meg, a honvédség viszonyainak megfelelő módon kiegészítve, a védtörvényjavaslat 64. § ából vétetett át. A 26. §-ban elősoroltatnak azon törvények, melyek a jelen javaslat elfogadása és törvény erejére emelése esetében hatályukat vesztik. A honvédorvosi tisztikar újjászervezéséről szóló 1885. évi XVI. törvényczikk, mely ezek között nem foglaltatik, továbbra is hatályban marad. Végre megemlitendö, hogy az eddigi honvédtörvény 30., 31. és 32. §-ai a következő okokból hagyattak ki. Kihagyatott az altisztek kinevezéséről szóló régibb 30. § , minthogy ez oly alárendelt részlet, melyet a törvénybe fölvenni fölöslegesnek látszik. Egyébiránt ez iránt a katonai szabályok részletesen intézkednek, az altisztek létszáma pedig és az ez^el járó költség az évenkinti költségvetésben az országgyűlés jóváhagyása alá terjesztetik. Kihagyatott a régibb 31. §., minthogy e viszony a közös hadügyminister irányában már a védtörvényben (védtörvényjavaslat 57. §.) van szabályozva. Ennek ismétlése tehát e helyütt mellőzhető. Kihagyatott a nemzeti őrseregről szóló 1847/8. évi XXII. törvényczikk eltörlését kimondó régibb 32. §., minthogy ezen eltörlés kimondása óta már húsz év telt el s igy annak újabb kimondása — tekintettel az időközben a népfölkelésröl megalkotott törvényre is — tárgytalan és fölösleges volna. A felhozott indokok alapján a jelen törvényjavaslatot, a mely honvédségünk folytonos fejlődését és haladását czélozza, elfogadás végett ajánlani bátorkodom. Budapesten, 1888. évi november hó 3-án. Beadja: Báró Fejérvár

y Géza s. JL honvédelmi minister.