Főrendiházi irományok, 1887. VI. kötet • 322-376. sz.
Irományszámok - 1887-333
18 CCCXXXIII. SZÁM. zést ad azon óhajnak, hogy alkalmas időben az 1872: IV. t.-cz. megszüntetésére és a magyar korona országait terhelő quóta egy összegben való egybefoglalására nézve a monarchia másik államának kormányával a tárgyalások megindittassanak. A horvát-szlavón országos bizottság többi kivánatai, t. i. hogy a határőrvidéki kiadási átalány alakjában fizetett 2,200.000 frt mellőzésével Horvát-Szlavonországok közjövedelmeibe a volt határőrvidék jövedelmei is beleszámittassanak, aztán pedig ezen egész összegre alkalmaztassák a jövedelmek megosztására nézve megállapítandó százalékos arány— ezen kivánatok ellen a magyar országos bizottság kifogást nem tehetett, és igy ezeknek megfelelő szakaszt igtatott be az e jelentés végén található törvényjavaslatba. B) Nyereményadó és fogyasztási adók visszatérítése. Minthogy a fennálló törvény értelmében azon rész, mely Horvát-Szlavonországok tiszta közjövedelmeiből ezen országok belszükségleteinek fedezésére forditandó, akként számítandó ki, hogy egyfelől Horvát-Szlavonországok összes egyenes és közvetett adói a számításba felvétetnek, másfelől pedig csak azon kiadások vonatnak le, melyek az adók kivetésével és behajtásával — a közös pénzügyi igazgatás költségeit ide nem értve — továbbá a közvetett adók, jövedékek és a többi közjövedelmek előállitásával és közvetlen kezelésével járnak : a magyar országos bizottság nem tartott i viss/.autasithatónak a horvátszlavón országos bizottság azon követelését, hogy ugy a nyereményadónak, valamint a visszatérített fogyasztási adóknak Horvát-Szlavonországokra eső része ezen országok közjövedelmei közé felvétessék. A mi a horvát-szlavón országos bizottság azon állítását illeti, hogy a jogilletékeknél és díjaknál az illetékkiszabási hivatalok költségei nem tartoznak azon kiadások közé, melyek, az adók kivetésével és behajtásával járván, a közjövedelmekböl levonandók, hanem a közös pénzügyi igazgatásnak e közjövedelmekből le nem vonható költségeihez tartoznak, a magyar országos bizottság az ezen kérdés feletti vitát teljesen feleslegesnek tekintette azon okból, mert a pénzügyi kezelés új rendezése következtében az illetékkiszabási hivatalok amúgy is megszűnvén, ezen egész kérdés tárgytalanná vált. C) Vasúti és gőzhajózási vállalatok és biztositási társulatok bélyegilletéke, szállitási adó és postai teherlevelek bélyegilletéke. A jelenleg érvényben álló törvény (1880: XIV. t.-cz. 6. § e) pont) értelmében a vasúti és gőzhajózási vállalatoktól, valamint a biztositási társulatok ügynökségeitől szedett bélyegilletékek, továbbá az 1875: XX. t.-czikken alapuld szállitási adó, végre a postai teherlevelek bélyegilletéke nem tartozik Horvát-Szlavonországok azon közjövedelmei közé, melyek a törvényben megállapított százalékos arány szerint megosztandók, hanem ezen jövedelmek czímén 20.000 frtnyi évi átalányösszeg számíttatik Horvát-Szlavonországok javára. Ezen intézkedést a magyar országos bizottság 1880. évi június 3-án ezen t. házhoz intézett jelentésében a következő módon indokolta: »A magyar országos bizottság nem veheti tagadásba, hogy az imént említett tételek csakugyan Horvát-Szlavonországok jövedelmei közé tartoznak és a régibb pénzügyi egyezménybe csak azért nem vétettek fel, mert ezen jövedelmi nemek akkor még nem léteztek. Az ellen azonban, hogy ezen jövedelmek a (százalékos arány szerint) megosztandó közjövedelmek közé felvétessenek, komoly kifogást lehet tenni célszerűségi szempontból, miután a magyar állami pénztárba folyó ezen jövedelmeknek ama része, mely
