Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.

Irományszámok - 1887-201

CGI SZÁM. 29 10. §. ' Ha a jogosult, az 1886-ik évi deczember 31-ike előtti időből eredő s hitelt érdemlő szerződéssel vagy számadással, avagy más hitelt érdemlő adatokkal igazolja, hogy az 1882. évi január hó l-jétől az 1886. évi deczember hó 31-ikéig terjedő időben megadóztatott italmérési joga után tényleg nagyobb tiszta jövedelmet élvezett, mint a mennyi után az adó fizettetett, akkor a kártalanítás összege a tényleges tiszta jövedelemnek, valamint a szomszédos s a hasonló természetű italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községek jövedelmének figyelembevételével egyezség utján, ha pedig egyezség létre nem jő, a 11. §. szerint illetékes hatóság becslése utján állapitható meg. Oly jogosultaknak, a kiknek hitelt érdemlő szerződései, számadásai vagy hitelt érdemlő okiratai nincsenek, de 1889. évi márczius 31-ikéig írásban bejelentik a bizonyítás azon módozatát, melylyel teljes hitelt érdemlőleg igazolni képesek, hogy tényleg nagyobb jövedelmet élveztek, mint a mennyi után adó fizettetett, a tárgyalás folyamán bizonyitékaik érvényesítésére alkalom nyújtandó, s a nekik járó kártalanítás szintén az előadott módon állapitható meg, de csakis az esetben, ha a bizonyítás a jövedelmi alap helyessége iránt kételyt nem hagy fenn. A bizonyítékok elfogadhatósága mindig alapos bírálat tárgyává Leendő, jogában állván a közigazgatási bizottság albizottságának (11. §.) s a pénzügyministernek, azok elfogadhatóságának elbírálása végett pótló adatokat kívánni, az érdekelteket, valamint hit alatt tanukat és szakértőket kihallgattatni. Ha a kártalanítás ezen alapon állapittatik meg, annak összegéből az adó alá nem vont jövedelem után járó állami adónak és járulékainak, még pedig, ha az adó alapjául vett vallomást maga a jogosult vagy magán regale tulajdonos alkalmazottja állította ki, vagy az adó megállapításához szükséges adatok beszolgáltatására hivatalból külön föl lett szólítva, nyolczszoros összege, — különben pedig, ha a vallomást nem maga vagy magán regale tulajdonos alkalmazottja állította ki, vagy az adatok beszolgáltatására felhiva nem lett, négyszeres összege, ezen kivül a törvényhatósági és községi pótléknak mindig egyszeres összege mindazon évekre levonandó, melyekre az adózás nem felel meg a megállapított tényleges jövedelemnek. A kártalanításnak ekként megállapítandó tőkeösszege, a mennyiben az a jogosultnak ezen törvény határozmányai szerint közforgalmú állami kötvényekben adandó ki, csak 1892. végével lesz kiszolgáltatható. Ugyanezen határozmányok alkalmazandók az esetben is, ha nem a jogosult, hanem jogelődje mulasztotta el a tényleges jövedelmet adó alá bevallani, azon eltéréssel, hogy ez esetben az adó alá nem vont jövedelem után járó állami adónak és járulékainak mindig csak négyszeres összege s a törvényhatósági és községi pótléknak egyszeres összege vonandó le a kártalanítási tőke összegéből. A kártalanítás megállapításának a 6—10. §-okban foglalt kivételes módozatai csakis azon esetben alkalmaztathatnak, ha a jogosult összes bizonyítékait 1889. évi márczius 1 3

l-ikéig a kir. adófelügyelőnél Írásban benyújtja, 11. §. Az állam által adandó kártalanítás megállapítására s az avval összefüggő mindennemű kérdések eldöntésére a kővetkező közigazgatási hatóságok illetékesek, és pedig: 1. az a kir. adófelügyelő, vagy annak e czélra kirendelendő helyettese, kinek működési területén a község, melyben a jog gyakoroltatik, fekszik;