Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.

Irományszámok - 1887-233

CGXXXIII. SZÁM. 197 III. A póttartaléki intézmény reformja. 1. A jelenlegi póttartalék, mely az ujonczjutaléknak csak 710 részét képezi, teljesen elégtelen és háború esetében, már az első hetekben, még az ellenséggel összeütközés előtt sem képes pótolni a hadsereg fogyatékait. A póttartalék létszámának korlátolása, különösen ily rendkívül csekély (10%) százalékig, szemben a többi nagyhatalmak erőmegfeszitéseivel, jövőre igen nagy hátrányokkal járna. A népfölkelésről szóló törvény részben segített ugyan az eddigi bajon, és a felmentetteknek kedvezményéit háború esetére megszüntette, de tényleg — miután a felmentettek eddigelé katonai kiképezést nem nyertek — a súlyosabb teher mégis csak a már kiszolgált katonákra és honvédekre esik. A közterhek egyenlő viselésének elve követeli tehát, hogy az eddig felmentettek jövőre a póttartalékba osztassanak be. Beosztandók továbbá a póttartalékba a hadsereg és honvédség ujonczjutalékainak fedezése után még fölöslegül maradó hadképesek, továbbá azok, a kik, kisebb testi fogyatkozásaik miatt, mint »kevésbé alkalmasak«, még a póttartalék részére megkívánt testi képességgel bírnak, vagy a harmadik korosztályban, különös testi hibák nélkül, még kevésbé kifejlettek ugyan, de az ujonczozás utáni egy-két év alatt remélhetőleg erősbödni és jobban fejlődni fognak; s végre mindazon kathegoriák, a kik eddig sem teljesítettek tényleges szolgálatot, mint : a theologusok és papok, a tanítójelöltek és tanítók, a kiknek törvényes kedvezményei a jelen törvényjavaslat által nemcsak meg nem szoríttatnak, hanem részben még kiterjesztetnek, — és a mezei gazdák. (Az utóbbiak az 1882. évi XXXIX. tör vény czikk 6. §-ának utolsó bekezdése alapján már az 1883. évi fősorozás óta soroztainak a póttartalékba.) A javasolt rendszabályok által a póttartalék létszáma az eddigi sorozási adatokon alapuló hozzávetőleges számitások szerint évenkint 25,000 fővel szaporittatnék, a mely számból a ma gyár korona országaira körülbelül 11,000 fő esik évenként. Az egész monarchiában, eme hozzávetőleges számitások szerint, évenként körülbelül 20,500 főnyi póttartalék jutna a hadsereghez. Ezen szám tiz év múlva körülbelül 172,000 főnyi anyakönyvi állományt és a mozgósításkor be nem vonuló 8°/° levonása után 158,000 főn vi tényleg rendelkezésre álló póttartalékost eredményezne. Ezen utóbbi mennyiség a 800,000 főnyi hadi létszámnak alig 20%-át képezi és igy, különösen a többi nagyhatalmasságok sokkal kedvezőbb póttartaléki viszonyaihoz hasonlítva, alig nevezhető jelentékenynek ; mindazonáltal eléretnék azon eredmény, hogy a népfölkelésről szóló törvényben elősorolt azon elemek, melyek háború idején szükség esetében a hadsereg és honvédség kiegészítésére szánvák, legalább részben kiméltetnének. 2. Ezen póttartalékból à honvédségnek is aránylagosan részesittetnie kell, minthogy ennek ujonczjutaléka jövőre szintén meg lesz határozva, és igy a háború esetében beálló fogyatékainak pótlásáról szintén gondoskodni szükséges. Hozzávetőleges számitás szerint a föntebb emiitett 11,000 magyar póttartalékosból körülbelül 8,500 a hadsereghez és 2,500 a honvédséghez fogna jutni évenkint, ugy, hogy az évenkint besorozandó honvédek száma, az ujonezokat és póttartalékosokat összeadva, körülbelül 15,000 főre fogna emelkedni. Ezen szám az eddigi sorozási évek eredményeinek átlagát, a honvédségnél, — ha az 1869-ik, 1870-ik, 1871-ik és 1872-ik évek rendkivüli eredményétől eltekintünk, — jelentékenyen felülmúlja. 3. Az eléggé ki nem képezett póttartalékosnak a hadsereg és honvédség háborúban hasznát nem veheti.