Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.
Irományszámok - 1887-195
CXCV. SZÁM. 11 6. a gömöri vaspálya terhére az 1871. évi XXXVII. t.-cz. alapján kibocsátott áliamvasuti záloglevél-kölcsönt, továbbá 7. a magyar vasutak által az 1875: XLI. s az 1876. évi XI. törvényczikkek alapján felvett egyesitett elsőbbségi kölcsönnek azon részét, mely az államosított vasutakra esik. Mindezen felsorolt kölcsönök aranyértékre szólanak. Ezeken kivül a conversió körébe vélem vonandóknak a következő ezüst-kölcsönöket : 8. az államosított magyar keleti vasútnak 1869. évi első kibocsátású 45.020,100 frtnyi elsőbbségi kölcsönét, 9. az államosított első erdélyi vasútnak 1867. évi 21 millió frtnyi elsőbbségi kölcsönét, 10. az államosított alföld-fiumei vasútnak 1870. évi 19 millió forintnyi első kibocsátású, és 1874-ik évi 1.706,600 frtnyi másodkibocsátású elsőbbségi kölcsöneit, 11. az államosított duna-drávai vasútnak 1873. évi 6.954,000 frtnyi elsőbbségi kölcsönét s 12. az államosított tisza vidéki vasútnak nem ugyan ezüst, hanem osztrák ért. papirra szóló, 1872. évi 20 millió forintnyi elsőbbségi kölcsönét. Végre a horvátországi földtehermentesitési adósságnak s a törlesztés alá nem eső s e mellett nem is forgalomképes kötvényekben kiszolgáltatott, hanem csak kisebb összegű járadékot képező alpapsági járulékok kivételével convertálandónak tartom az összes földtehermentesitési adósságot. Ez ugyan nincs jelzálogilag biztositva, de különleges ellenőrzés alatt álló kezelése s meghatározott fedezete által külön biztosított állampapírnak tekintendő s ezen kivül az is conversiója mellett szól, hogy már évek óta, mondhatni mindig változatlanul, majdnem teljes névértékkel van jegyezve. A convertálandó értékek közül az államosított tiszavidéki, első erdélyi, alföldfiumei és duna-drávai vasutaknak elsőbbségi tartozásai, nemkülönben a három utóbbira az egyesitett vasúti elsőbbségi kölcsönből eső rész nem képeznek ugyan szorosan véve állami adósságot, hanem a jogilag még fennálló vasuttársulatoknak tartozásai, minthogy azonban az állam mindezen adósságokat magára vállalta, azok kamatjának és kisorsolt kötvéuyeinek kifizetésénél közvetlen fizetőként szerepel, ezen adósságokat is a conversió keretébe kellett vonnom, egyrészt, mert ha nem is jogilag, de tényleg közvetlen állami adósságoknak tekintetnek, s másrészt, mert a többi convertálandó adósságok egységes telekkönyvi biztosítása, a különböző adósságok egyesítése ezek conversiója nélkül alig lenne keresztülvihető. Mindazonáltal a jogi követelményeknek is minden tekintetben meg kívánok felelni az által, hogy ezen adósságok conversiójára s a kibocsátandó új kölcsönök telekkönyvi bejegyzése végett az illető vasuttársulatok közgyűlésének beleegyezését tartom kieszközlendőnek. A conversió keresztülvitelének jogi szempontjára nézve csak azt kivánom még megjegyezni, h °gy miután a convertálandó kötvények egyikében sincs a korábbi visszafizethetés joga feladva, hogy azok az első erdélyi vasút elsőbbségi kötvényeinek kivételével mind hazánkban s a hazai jog érvényének ideje alatt lettek kiállítva, s hogy végül az első erdélyi vasút elsőbbségi kötvényeiben is, a melyek ugyan Bécsben állíttattak ki, a korábbi visszafizethetés határozottan tenn van tartva: a korábbi visszafizethetésnek semmi jogi akadályát nem látom. Az előadottak után még azon alapelveket vélem felemlitendőknek, melyek a conversió keresztülvitelénél vezérelnek s melyeket a törvényjavaslat szerkesztésénél s rendelkezéseinek megállapításánál is szem előtt tartottam. Az első alapelv az, hogy az elvállalt szerződési kötelezettségeknek minden tekintetben elég tétessék. Ezért senkit sem kivánok kényszeriteni arra, hogy mai kölcsönkötvényeit a mérsékeltebb kamatú új kötvényekkel cserélje ki, hanem kizárólag a hitelező tetszésére bízva
