Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.
Irományszámok - 1887-203
114 CCI1I. SZÁM. 5. §. Súlykülönbség^k, melyek a tárgyak kijavítása vagy megmunkálása által keletkeznek, méltányosság szerint tekintetbe veendők és csekély különbségek vámfizetést nem vonnak maguk után. 6. §. A szerződő felek gondoskodni fognak arról, hogy a vámkezelés minél kevésbé terhes legyen. 7. §. A szerződő felek mindegyike megjelölendi a maga területén azon vámhivatalókat, melyek a kereskedelmi utazók által mustraképen behozott vámköteles tárgyak vámhivatali kezelésére, a behozatalnál és a kivitelnél, jogositvák. Az ismétkivitel más vámhivatalnál is történhetik, mint a melynél a behozatal eszközöltetett. A behozatal alkalmával a mustrák után járó vám megállapittatik. Ezen összeg az eljáró vámhivatalnál vagy készpénzben letétbe helyezendő, vagy kellőleg biztositandó. Az azonosság kellő igazolhatása végett a mustrák lehetőleg pecséttel vagy ólombélyeggel, minden költség nélkül, megjelölendők. Az ezen mustrákról felvett vámkezelési jegyzék, melyre nézve a közelebbi utasítások a szerződő felek mindegyike által külön fognak kiadatni, magában kell hogy foglalja: a) a bevitt mustrák számszerinti fölsorolását, azok nemét s az azonosságuk felismerhetésére szolgáló megjelölést; b) a mustrák után járó vámot, annak megemlitése mellett, hogy a vámösszeg készpénzben letétbe helyeztetett vagy biztosittatott; c) megjelölését annak, mily módon jeleztettek meg a mustrák; d) azon határidőt, melynek elteltével a kincstár az előre fizetett vámot végkép megtartja, vagy ha ezen összeg biztositva volt, a letett biztosítékból magát kielégíti, feltéve, hogy a mustráknak ismét kivitele vagy közraktárban tőrtént elhelyeeése előbb nem igazoltatik. Ezen határidő egy esztendőnél hosszabb nem lehet; §. 5. Les différences de poids provenant de la réparation des objets, ou d'un complément de main d'oeuvre, seront équitablement prises en considération, et, si elles sont de peu d'importance, elles n'entraîaeront pas le paiement d'un droit. §. 6. Les Parties contractantes pourvoiront à ce que le traitement douanier soit aussi peu onéreux que possible. §. 7. Chacune des Parties contractantes désignera, sur son territoire, les bureaux ouverts à l'importation et à l'exportation des échantillons importés par des voyageurs de commerce. La réexportation pourra se faire par un autre bureau que celui de l'importation. Sera établi, à l'importation, le montant des droits grevant les échantillons. Ce montant sera, ou déposé en espèces à la douane d'expédition, ou garanti par une caution. Afin d'écarter tout doute concernant leur identité, les échantillons seront, autant que possible marqués par l'apposition de timbres, de plomb ou de cachets, le tout sans frais. Le bordereau d'expédition de ces échantillons, au sujet duquel chacune des Parties contractantes émettra des dispositions spéciales, contiendra : a) Ténumération des échantillons importés, leur espèce et les indications propres à faire reconnaître leur identité ; b) l'indication du montant des droits d'entrée grevant les échantillons, et la mention, si ce montant a été acquitté en espèces ou garanti par une caution; c) l'indication de la manière dont les échantillons ont été marqués ; d) la fixation du délai à l'expiration duquel le montant des droits payés d'avance sera définitivement acquis au fisc, ou, s'il a été garanti par une caution, pourra être réalisé sur la caution déposée, dans le cas où la réexportation des échantillons ou leur mise en entrepôt ne serait pas prouvée en temps utile. Ce délai ne pourra dépasser une année.
