Főrendiházi irományok, 1887. III. kötet • 106-190. sz.
Irományszámok - 1887-147
CXLVII. SZÁM. 231 Részemről tehát nálunk is a szeszfogyasztás nagyobbmérvű megadóztatását, s evvel kapcsolatosan oly intézkedések megtételét tartom szükségesnek, melyektől ugy a mezőgazdasági — mint a gyári szeszipar érdekeinek előmozditása és állandó biztosítása várható. E kettős czélt azonban a jelenleg érvényben lévő adóztatási rendszer keretén belül (1884. évi XXI. t.--cz.) érvényesíthetőnek nem vélem, nem pedig azért: 1. mert a termény mennyisége és annak 75 fokkal meghatározott átlagos foktartalma alapján való adóztatás (1884. évi XXI. t.-cz. III. fejezetének 4. része), valamint a beczefrézésre szánt űrméret termőképessége szerinti átalányozás (1884. évi XXI. t.-cz. III. fejezetének 2. része) mellett a tényleg termelt szesz csak részben kerülvén adó alá, jelentékenyebb pénzügyi eredmény csakis aránytalanul magas adótétel mellett volna elérhető. Ez esetben azonban az adótétel felemelése arányában növelteinek azon hátrány is, melyet a két különböző adóztatási módból az átalányozás természetszerű követelményeként kifejlődött egyenlőtlen adóztatás eredményezett. 2. Nem vélem a jelenlegi adóztatási rendszert fentarthatónak, mert az utóbb emiitett átalányozási mód mellett az illető szeszgyárak, hogy az adó mentül nagyobb részét megtakaríthassák, az erjesztés lehető gyorsítására lévén utalva, oly gyártási módot honosítottak meg, mely a termelési anyagok hiányos kihasználására, valamint több és drágább erjesztő anyag igénylése által anyagpazarlásra, illetőleg a szesztermelés megdrágítására, s e mellett az adóztatásban igen nagy aránytalanságra is vezetett; ily eljárás fentartása mellett pedig a szesztermelés nagyobbmérvű adóztatást, az ipar érdekeinek koczkáztatása nélkül, alig bírna el. 3. Az érvényben lévő szeszadó-rendszernek is tulajdonitható túltermelés által a szeszárakra gyakorolt nyomás az adónak a fogyasztókra való áthárítását akadályozván meg, a szesztermelés megszűnt jövedelmező lenni, s ugyanazért az adótételnek e rendszer keretén belül való emelése a szeszipar romlására vezetne. 4. A jelenlegi adóztatási rendszernek a fentiekben kiemelt hiányai mellett, annak keretében nem tehetők oly intézkedések, melyek ugy a mezőgazdasági, mint a gyári szeszipar érdekeit egyaránt előmozdítani és állandóan biztosítani képesek volnának. Szükségesnek tartottam tehát egy más adóztatási rendszert különösen azokra a szeszgyárakra nézve czélba venni, melyek a fentebb emiitett két adóztatási módnak vannak alávetve, s ennélfogva, hogy a szesziparnak alkalmat nyújtsak igényeinek érvényesítésére, az érdekeltek köréből egybehivott szakbizottságot hallgattam meg, s e bizottság czélzataimmal megegyező véleményének tekintetbevételével az osztrák pénzügyministerrel folytatott tárgyalások eredményét képezi az osztrák kormánynyal egyetértöleg megállapított jelen törvényjavaslat. E törvényjavaslat a termény mennyisége és annak 75 fokkal meghatározott átlagos loktartalma alapján való adóztatást, valamint a beczefrézésre szánt űrméret termelőképessége szerinti átalányozást megszünteti s az eme két adóztatási módnak alávetve volt szeszfőzdékre, valamint azokra a szeszfőzdékre nézve is, melyek borhulladékok (törköly stb.) feldolgozása mellett égetett szeszes folyadékkal együtt borsavas sókat is termeltek, s melyek a termény mennyisége és teljes foktartalma alapján adóztak (1884. évi. XXI. t.-cz. 24. §-ának II. pontja) a tiszta fogyasztási adót, illetőleg az e szeszfőzdék által előállított és belföldi fogyasztásra szánt szesz teljes mennyisége és tényleges foktartalma alapján való adóztatást lépteti életbe ; ellenben a többi kisebb — úgynevezett üstfözdékre, — és illetőleg azokra a szeszfőzdékre nézve, melyek gyümölcsöt, törkölyt, bogyós gyümölcsöket, gyökér-növényeket, bort, borseprőt, mustot, mézes vizet és sörfözési hulladékokat stb. dolgoznak fel, a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozást, valamint a szeszfőzővel kötendő szabad egyezkedés (megváltás) utján, a várható alkoholmennyiség alapján való adóztatást továbbra is fentartja. E két adóztatási módot, melyek a fenforgó viszonyok mellett eddig is megfelelőknek mutat-