Főrendiházi irományok, 1887. III. kötet • 106-190. sz.
Irományszámok - 1887-106
GVL SZÁM. 5 a) A személyforgalomban legmagasabb árszabási tételként személy- és kilométerenkin a magasabb osztályban 5 kr., az alsóbb osztályban pedig 3 kr. szedhető be. A magasabb osztályt használó utasok legalább is az elsőrangú vasutakon használatban levő Il-od osztályú — illetőleg ezeknek megfelelő berendezésű kocsikban szállitandók. A mennyiben engedélyes három kocsiosztályt rendezne be, a közbeneső osztályért, személy- és kilométerenkint 4 kr. díjtétel szedhető be. b) Uti podgyásznál és gyorsárúnál, melyek 10 klgr.-nyi súlytételekre fölfelé kikerekithetök, 10 klgr: és kilométerenkint 0'40 kr.-nyi legmagasabb díjtétel alkalmazható. Uti podgyásznál szabad súly nem követelhető. c) Az árúk szállításánál alkalmazható legmagasabb árszabási tétel kilométerenkint és 100 kilogrammonkint az I. db. árú osztályban 0'90 kr., a II. mérsékelt db. árú osztályban 0*60 kr. és a terjedelmes árúk után 1-20 kr. A kőszén, vaskő, só, tűzi- és épületfa, trágya, kő, mész és tégla, teljes kocsirakományokban kilométerenkint és 100 kilogrammonkint legfeljebb 050 kr, díjtétel mellett szállítandó. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra nézve a mérsékelt darabárú osztály fennebbi tétele szolgál legmagasabb díjtételként. Az árúk osztályozása s a többi szállítási határozmányok tekintetében, valamint a kezelési és mellékilletékek s végül a hullák, hintók, élő állatok, külön vonatok stb. viteldíjaira nézve a m. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme három egymást követő éven át a fennebbi 6. §-ban megállapított tényleges építési és berendezési töke 7%-át meghaladja, jogában álland a közmunka- és közlekedésügyi ministeriumnak az engedélyes meghallgatása mellett, a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokmány határozataira, az engedélyezett vasútra is érvényes leend. Engedélyes az általa építendő vasútvonal üzletét mindenkor olykép köteles vezetni, hogy díjszabási intézkedései egyrészt a hazai ipar és termelés általános, másrészt pedig a m. kir. államvasutak külön érdekeivel is összhangzásban legyenek. Ezen czélból az engedélyes különösen kötelezi magát: 1. hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi czikk behozatalára vagy átvitelére engedélyez, egyúttal a hazai terméknek is engedélyezni fogja, ha az vonalán legalább is ugyanolyan távolságra szállíttatik, mint a kedvezményezett külföldi czikk; 2. hogy külföldi czikk behozatalára vagy átvitelére soha alacsonyabb díjtételt vagy díjrészletet nem fog engedélyezni, mint a milyet ugyanazon rendeltetési helyre szállított hasonló hazai czikk után valamely közelebb fekvő állomásról szed. 3. Köteles az engedélyes a m. kir. államvasutak kívánságára közvetlen díjszabások felállításához hozzájárulni. Mindazon forgalmakra nézve, melyek az engedélyes vonaláról ugy a magyar kir. államvasutak vonalaira, mint más pályákra egyaránt vezethetők, az engedélyes közvetlen díjszabásokat és helyi díjszabásai ellenében mérsékléseket csakis a magyar kir. államvasutaknak fog nyújtani. A mennyiben közforgalmi érdekek azt kívánnák, hogy az engedélyes más vasúttal is létesítsen mérsékelt közvetlen díjszabásokat, ilyeneket csak a magyar kir. államvasutak hozzájárulása mellett állithat fel. 4. Az adriai kikötök felé irányuló forgalomban az engedélyes vonalán mérséklések csak a hazai kikötő javára fognak engedélyeztetni.
