Főrendiházi irományok, 1887. II. kötet • 90-105. sz.
Irományszámok - 1887-105
CV. SZÁM. 355 9, czím. Az előirányzat keretén kivül a következő összegek utalványoztattak : 1. A fogarasi ménesbirtokon az ottani Olt-hid javítására 6,782 frt 61 kr. Már az 1885. év végével a hadügyi kormány felszólítása következtében utasította Fogaras vármegye hatósága az ottani ménesbirtok igazgatóságát, hogy a fogaras-segesvári hadászati utón fekvő s a ménesbirtok tulajdonát képező hidat haladéktalanul javíttassa ki, illetőleg egyes részeiben alakittassa át s egyáltalán oly karba helyeztesse, hogy ott még a legfokozottabb igénybevétel esetén se kelljen tartani a hid romlása által fölmerülhető forgalmi nehézségektől. Noha ezen felszólítás oly időben érkezett, midőn az ezen czélra szükséges összegről a költségvetésben már gondoskodni nem lehetett, tekintve az akkori politikai viszonyokat és ezen útnak, illetve hidnak kiváló hadászati fontosságát, kénytelen volt a minister ur a szükséges munkákat utólagos jóváhagyás reményében a költségvetésen kivül is elrendelni. 2. A cholerajárvány ellen foganatositott intézkedésekre . 8,306 frt 487* kr. Midőn a járvány az ország fővárosában s később több vidéken föllépett, tekintve a lótenyészintézetekbeh alkalmazott katonai és polgári egyének nagy számát, nemcsak az általános humanitás és a közegészségügy, hanem a szolgálat érdekeinek szempontjai is föltétlenül megkívánták, hogy megtétessék minden intézkedés a járvány távoltartására, illetőleg, ha a vész föllépett volna, annak minél gyorsabb elfojtására. A tett kiadás legnagyobb része a mezőhegyesi ménesintézetre esik, mert itt volt szükség a legerélyesebb intézkedésre, minthogy a járvány nagy rohamossággal lépett volt fel Szegeden, mely várossal a mezőhegyesi ménintézet, mint a szeged-arad-kétegyházai vasúti forgalom középpontja, úgyszólván állandó összeköttetésben van. A helyzet Mezőhegyesen annál válságosabb volt, mivel a birtokon a nyár folyamában állandóan foglalkozott több mint ezer felsővidéki munkást épen a járványnak Szegeden történt föllépése után pár héttel kellett szerződésük értelmében hazaszállítani s igy attól lehetett tartani, hogy azon esetre, ha a ragály Mezőhegyesen föllép, azt a hazatérő munkások az ország egyéb vidékeire is elhurczolják, vagy esetleg e munkásokat hónapokon át nagy költséggel keli az intézeten tartani oly időszakban, midőn már a külső gazdasági munkák befejezve levén, munkaerejeiket értékesíteni nem lehetett volna. Ily helyzetben okvetlenül szükséges volt, hogy az intézet körül zároltassék, barak-kórházak állíttassanak és szereltessenek föl; s miután járvány esetén az intézet orvosi személyzete előreláthatólag elégtelen lett volna, ideiglenesen három orvost is kellett felfogadni. 3. A postán érkezett levelek után 4,300 frt, még pedig: a székesfehérvári méntelepnél . 2,400 frt és a debreczeni méntelepnél 1,900 > adatott ki, mint a postán elveszett pénz. A székesfehérvári méntelep pénztára a bajnai osztály számára ellátmányul 1882. évi július 31-én 2,400 frtot s a debreczeni méntelep pénztára 1881. évi deczember 15-én az eperjesi osztály számára 1,900 frtot küldött, mely összegek azonban a pénzes-levélboritékból elvesztek, illetőleg elsikkasztattak. Kiderítendő volt, vájjon a lótenyészintézetek, vagy a posta-kincstár közegeit terheli-e a megtérítési kötelezettség s igy a vizgálat azonnal két irányba tereltetett, melynek eredménye az volt, hogy a postaigazgatóság saját közegeit sem mulasztással, sem sikkasztással vádolhatóknak nem találta s a megtérítést megtagadta; másrészt pedig a legszigorúbb vizsgálat után a lótenyészintézetek közegei ellen sem volt kideríthető oly mulasztás vagy cselekmény, melynek folytán azok megtérítés kötelezettségében elmarasztalhatok lettek volna. 46*
