Főrendiházi irományok, 1887. II. kötet • 90-105. sz.
Irományszámok - 1887-94
XCIV. SZÁM. Ö? > Áttérve magára a szerződésre és mellékleteire, átalános jellemzésükre megjegyzem, hogy nagyobbrészt az eddig fennállott határozatok tartattak meg, a melyek különben is a nemzetközi elveknek megfelelően a lehető legnagyobb szabadságot és egyenlőséget biztosítják a szerződő felek kölcsönös forgalmának és vagy ugyanazokat az előnyöket kötik meg a másik szerződő fél alattvalói részére, a melyeket maguk a nemzetbeliek saját hazájokban élveznek vagy legalább azokat az előnyöket nyújtják, melyek a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet alattvaló részére fen tartatnak. Az eddigi szerződés határozataitól a lényegesebb eltérések a következők: Az 1878. évi szerződés IX. czikkében felsoroltattak azon árúk, melyektől kiviteli vámok szedhetők. Miután azonban a jövőre nézve mindkét szerződő fél jogát tekintettel az uralkodó vámpolitika folytonos változatosságára nem kivánta ennyire megszorítani, abban történt megállapodás, hogy a mindkét átalános vámtarifában foglalt kiviteli vámok számát és magasságát egyik fél sem fogja emelni a másiknak hozzájárulása nélkül azon czikkekre nézve, a melyekre a bevivő fél a jelen szerződéshez csatolt tarifában a vámmentességet engedélyezte; történt pedig ez azért, mert a midőn az egyik állam lemond a beviteli vámjáról, nem akarhatja magát kitenni azon eshetőségnek, hogy az ország fogyasztóinak rovására a másik fél, a melynek a vámkedvezmény megadatott, az illető árú kivitelére szabott vámból jövedelmet szerezzen. . Az előbbeni szerződés ugyanezen czikke továbbá még ezen határozatot is foglalta magában, hogy bizonyos czikkek kivitelénél, kiviteli jutalékok nem engedélyezhetők. Ezen határozat tekintettel a szesz- és czukortörvényeinkben szándékolt módosításokra, a jelen szerződésbe nem vétetett fel. A XVI. czikk, mely a védjegyek kölcsönös védelméről szól, egészen új szövegezést nyert, mely megfelel az e tárgyban legutóbb több állammal kötött egyezmény szövegének. A XXIÍ. czikk, egészen új és az iránt intézkedik, hogy a hajók — a bírósági eladás esetét kivéve — nem változtathatják meg nemzetiségüket, hacsak az illető hatóság által kiállított nyilatkozattal nem igazolják, hogy az eddigi lobogóviselési jog és kötelezettség alól fel lettek mentve. Olaszországban ugyanis a hajóépítés és ha ózás magas állami jutalmakban részesül. Nehogy tehát az ily prémiumok segélyével épült vagy beszerzett hajók a kormánynyal szemben fennálló ötelezettségek lerovása előtt eladassanak, etelvétetett az olasz kormány kívánatára ezen határozat. A vasutakra és a vasúton eszközölt személy- és árúforgalomra vonatkozó XXIV. és XXV. czikkek több irányban kibővittettek oly határozatok felvétele által, melyek részben a Németországgal fennálló kereskedelmi szerződésünkben, részben más újabb nemzetközi vasúti egyezményeinkben már is foglaltatnak. A XXVIII. czikk szintén új és a Németországgal fennálló kereskedelmi szerződésünkből vétetett át. Ezen czikkben kimondatik, hogy a jelen szerződés kiterjed azon területekre is, melyek, a szerződő felek területeivel egy vámterületet'képeznek vagy jövőben képezni fognak. A szerződés tartama a XXIX. czikk szerint 1891. évi deczember hó 31-ig érvényes. Ha azonban az emiitett határidőre fel nem mondatik, 1897. deczember 31-ig marad érvényben. A pót-czikkekben, melyek a határszéli forgalmat rendezik, az eddigi tapasztalat alapján többrendbeli módosítás tétetett, melyek azonban nagyobb jelentőséggel nem bírnak és Magyarországra közvetlenül, miután Olaszországgal közös határunk nincsen, jelentőség nélküliek. A vámkartelben szintén történtek változások és pedig a csempészetnek hathatósabb megakadályozása czéljából. A módosítások különben nagyobbára megfelelnek azon eljárásnak, mely az osztrák-német határszélen gyakorlatban van. Egészen új ellenben a XXI. czikkben foglalt határozat. Az olasz halászbárkák kikötőinkből nagyban űzött csempészet megakadályozása czéljából ugyanis, az olasz kormány kívánatára oly határozat vétetett fel, mely szerint azon FŐRENDI IROMÁNYOK. II. 1887-9 2. 13
